Oltás kipipálva

Megkaptam az influenza elleni oltásaimat - most egy szúrással volt kapható a kettő. A "normális" (már amennyiben lehet ennek nevezni) és a H1N1 ellen.

Kissé erőtlen és sajog a bal karom, majd ha eszembe jut, lefekvésnél egy kis vizes ruha rá, de 1-2 nap és felejthető. (A szívritmuszavarhoz járuló 40 fokos láz velejáróival összehasonlítva nevetséges kis kellemetlenség.)

Valószínűleg nem kezdtem volna már vagy évtizede eljárni a beadatáshoz, ha nem járna nekem ingyen, de szívbetegségeim folytán anno felhívták a figyelmem, hogy jár. Namármost, akkor miért ne; én hiszek benne, hogy oltással kisebb a lerobbanási esélyem. S mivel szeptemberben már voltam 3 hétig egy hasonlóban - ha nem is influ, de valami vírusos garatgyulladás -, ráadásul munka mellett végig talpon kihordva, valahogy nem óhajtom újra. S az évtizedes oltások azt bizonyítják számomra, hogy van értelme. Mióta kapom az oltást, sokkal ritkábban kapom el kifejezetten magát az influenzát. S mivel nálunk, ha csak egyetlen mód van rá, nem lehet betegnek lenni és csak legvégső esetben odáig fajulni - s a következményeket vállalva -, hogy táppénzre menjen az ember, így az a legkevesebb, hogy amit meg tudok ez ellen tenni, megtegyem.

A másik meg az, hogy angina pectorisom, aritmiám, tachycardiám és szívelégtelenségem - egyenként is - a lehető legjobb indokok ahhoz, hogy ha lehet, ehhez az összeállításhoz ne kívánjak lázas állapotot magamnak. A tünetek láz nélkül is fennállnak időnként, sajnos. Akkor elképzelhető mindez lázzal. Nem kívánom senkinek...
Közben szerencsétlen Dani is lebetegedett - ő is lábon hordja, mivel 2,5 havi munkaviszony után szerinte sem "illendő" tápra menni... szedi a gyógyszereket, amiket én is szedtem szeptemberben, 38-valamennyi a láza, és dolgozik 2 műszakban. Persze határa mindennek van, s azt fogja tudni. Ha ő nem, majd én...