Hócica

A kedvessel a hétvégi találkozás alkalmával félig-meddig terveztük, hogy hócicát építünk. De elvetettük, mert hogy régi a hó, már nem tapad, meg kérdés, hogy fér bele az időbe.
Az idő még kedvezett is, mert szombat estére eleredt a friss hó... ez azt jelentette, hogy vasárnap csak mozdulnunk kellett volna valamerre, ahol nem nézik az embert, talán csak kicsit lököttnek, ha felnőtt fejjel hócicát épít.

De aztán, szánom-bánom, ez elmaradt. Olyan rövid az idő, és vasárnap egy 9 utáni kelés után úgy, hogy 5-kor már igen nagyon pakolni, készülődni kell a vonathoz, már eléggé húzós lett volna a dolog, így a hócicaépítés elmaradt...
Viszont kaptam egy "igazi" hócicát! A Nici márkabilétán rajta van ugyanis, hogy snowcat. Pihe-puha, isteni az érintése.

Gyerekkorom óta nem aludtam különösebben semmiféle tárggyal, most sem számítottam ezt ki, viszont a vasárnap éjszakai hazaérkezés után, miközben csak pakoltam, pakoltam, pakoltam, elláttam a jószágállományt - Haramiát, Honestyt, Kleofást -, akiket távollétemben Dani istápolt; minden ajándékot kiraktam: kedvesem egyiptomi cica-hűtőmágnesét, kiraktam a hermelinféle kerámiacicát, meg a páros alvós cicát is.

Kipakoltam a félmázsa Diana-cukor hengerdobozát, a negyedkiló habos gumicukrot, s ki a nagysikerű Twilight 2., 3. kötetét (melynek 1. kötetét én vettem magamnak és nagyon bejött nálam kikapcsolódásként), amelyet Valentin-napra kaptam hatalmas meglepiként - a hócicával együtt.

Fürödtem, ágyaztam, s még pakolgattam, elmosogattam - és még éjfél előtt nem igazán találtam a hócicának megfelelő helyet, de mivel már nagyon szoros volt az idő pár óra alvásra, mielőtt kezdődik a munkahét - lefeküdtem. Kezemben a hócicával. Úgy is maradtunk...
Azóta nem is próbálom bárhova is tenni. Lefekvéskor jön a kispárnám mellé. Jó érzés fogni és macskáim dorombolása közepette plusz egy hócicával elalvadni.:)