2010. február 13., szombat

Ajándékok, napsugarak



Nem hiszem, hogy létezik ember, aki ne szeretne ajándékot kapni.
Jó érzés, hogy fontos valakinek, hogy valaki gondol rá, akár szerelme, barátja, gyermeke, szülei, testvére, kolléga - bárkitől jön a meglepetés, mindig jólesik a szívnek, léleknek...
Az ajándékok olykor árulkodnak is. Arról, hogy mennyire vagy fontos a másiknak. Hogy képes utánajárni és megszerezni olyasmit, amiről sejti vagy tudja, hogy az a másiknak örömet szerez.
Vannak kötelesség-ajándékok is, azok sem esnek éppen rosszul, csak valami egészen más kategória - és itt most nem erről szólok...

Egy kis csokorba kötöttem sok-sok szívemhez közelálló ajándékból néhányat, melyek a dísztárgy - polcra vagy falra valók - besorolásba illenek. Az ún. csecsebecséim, apróságaim, mütyürjeim; melyek ugyanúgy lehetnek plüssök vagy törékeny fa- vagy kerámiatárgyak.

Ezek a cicák és sárkány mindig felvidítanak, ha rossz a kedvem és rájuk nézek, a körülöttem lévő világkép egyből megenyhül, és ha kint nem is, de belül minden kicsit napsugarasabb lesz.
Ha rájuk nézek, eszembe jut az a nap, az az alkalom, az a hangulat, az a helyzet, amikor kaptam őket - s mindig azon kapom magam, hogy mosolygok.
Kellenek az embernek ezek a csillámkák, ez a fajta balzsam.
Akiktől ezeket kaptam, ezt is tudták, na meg nem véletlen az sem, hogy olyan dolgokkal igyekeztek kedveskedni, melyekről tudták, hogy közel állnak hozzám - ehhez pedig az kell, hogy ismerjék a másik lelkivilágát, mi az, aminek örülne.





















































































Zömük a kedvestől származik - és természetes, hogy Garfield sem maradhat ki a sorból -, de azért itt van Sera "piros alapon cica" bögréje, melyen belül egérkék futkároznak - mindig emlékeztetve kedves jószándékú segítőkészségére, és itt vannak Flami ajándékaiból - a sárkány alatti félrefordított fejű cica; az elégedett arcú virágos kerámiacica és mellette a finom, vékony, könnyű kis facica a madárkával, mely azt hiszem, karácsonyfadísz.:)




Itt vannak a Manekinekók, akik tömegesen igyekeznek reggel a gépem feletti polcról jókedvet küldeni felém,
meg itt van Dani fedeles tigrisbögréje is, amit a Hegyalja fesztiválról hozott nekem emlékbe...




























S a tollat fogó oroszlánról is mindig eszembe fog jutni a félnapot betöltő, számunkra 3. számú budapesti állatkerti séta, melyen egy néma - vagy hallgatag - jóember ezzel kereste kenyerét vagy borravalóját, hogy tollas állatkákat árult.:)



És nem utolsósorban egy számomra roppant tetszetős és áhított kép a Cserépvárosból, melyet úgy hívok, hogy a "csodaképem":


Ajándékot kapni nagyon jó dolog. És én úgy vagyok vele, hogy legalább olyan jó ajándékozni is... izgalmas, ám nagyon jó érzés, ha eltalálom azt a dolgot, aminek tudom, hogy a másik örül...

4 megjegyzés:

  1. Nagyon kedves emlékek lehetnek ezek. :)
    Bizonyítják mennyi embernek is vagy fontos!

    VálaszTörlés
  2. Konkrétan ezek nem olyan sok embertől erednek, csupán 4-től. Az még nem olyan rengeteg.:)))
    Abban egyetértünk, hogy nagyon kedvesek.:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon helyesek!:-) Nekem egy csomó mindenem a munkahelyi íróasztalomat díszíti.:)

    VálaszTörlés
  4. Én is gondoltam már rá, hogy pl. a hócicát beviszem. Olyan jó érzés néha megfogni.:) De akkor nem lenne itthon. Húzgálni meg nem akarom, mert összekoszolódik, tönkremegy.
    Ja, meg az én benti asztalomon többnyire akkora kupi van, hogy még.

    VálaszTörlés