Ajándékok, napsugarak

Nem hiszem, hogy létezik ember, aki ne szeretne ajándékot kapni.
Jó érzés, hogy fontos valakinek, hogy valaki gondol rá, akár szerelme, barátja, gyermeke, szülei, testvére, kolléga - bárkitől jön a meglepetés, mindig jólesik a szívnek, léleknek...
Az ajándékok olykor árulkodnak is. Arról, hogy mennyire vagy fontos a másiknak. Hogy képes utánajárni és megszerezni olyasmit, amiről sejti vagy tudja, hogy az a másiknak örömet szerez.
Vannak kötelesség-ajándékok is, azok sem esnek éppen rosszul, csak valami egészen más kategória - és itt most nem erről szólok...

Egy kis csokorba kötöttem sok-sok szívemhez közelálló ajándékból néhányat, melyek a dísztárgy - polcra vagy falra valók - besorolásba illenek. Az ún. csecsebecséim, apróságaim, mütyürjeim; melyek ugyanúgy lehetnek plüssök vagy törékeny fa- vagy kerámiatárgyak.

Ezek a cicák és sárkány mindig felvidítanak, ha rossz a kedvem és rájuk nézek, a körülöttem lévő világkép egyből megenyhül, és ha kint nem is, de belül minden kicsit napsugarasabb lesz.
Ha rájuk nézek, eszembe jut az a nap, az az alkalom, az a hangulat, az a helyzet, amikor kaptam őket - s mindig azon kapom magam, hogy mosolygok.
Kellenek az embernek ezek a csillámkák, ez a fajta balzsam.
Akiktől ezeket kaptam, ezt is tudták, na meg nem véletlen az sem, hogy olyan dolgokkal igyekeztek kedveskedni, melyekről tudták, hogy közel állnak hozzám - ehhez pedig az kell, hogy ismerjék a másik lelkivilágát, mi az, aminek örülne.





















































































Zömük a kedvestől származik - és természetes, hogy Garfield sem maradhat ki a sorból -, de azért itt van Sera "piros alapon cica" bögréje, melyen belül egérkék futkároznak - mindig emlékeztetve kedves jószándékú segítőkészségére, és itt vannak Flami ajándékaiból - a sárkány alatti félrefordított fejű cica; az elégedett arcú virágos kerámiacica és mellette a finom, vékony, könnyű kis facica a madárkával, mely azt hiszem, karácsonyfadísz.:)




Itt vannak a Manekinekók, akik tömegesen igyekeznek reggel a gépem feletti polcról jókedvet küldeni felém, meg itt van Dani fedeles tigrisbögréje is, amit a Hegyalja fesztiválról hozott nekem emlékbe...




























S a tollat fogó oroszlánról is mindig eszembe fog jutni a félnapot betöltő, számunkra 3. számú budapesti állatkerti séta, melyen egy néma - vagy hallgatag - jóember ezzel kereste kenyerét vagy borravalóját, hogy tollas állatkákat árult.:)


És nem utolsósorban egy számomra roppant tetszetős és áhított kép a Cserépvárosból, melyet úgy hívok, hogy a "csodaképem":


Ajándékot kapni nagyon jó dolog. És én úgy vagyok vele, hogy legalább olyan jó ajándékozni is... izgalmas, ám nagyon jó érzés, ha eltalálom azt a dolgot, aminek tudom, hogy a másik örül...