Búcsú

(Fotó: Vacmarek)

Mindig csodáltam szépségét. Gyönyörű, talán oroszkékre hajazó cica volt, fényes, hibátlan kékesszürke bundája úgy borította formás testét, mintha selyemből készült feszes búvárruha ölelné körül.

Egyszer eljön az idő... nem szeretek rágondolni, amikor túl kell valahogy majd élni, hogy elveszítem macskáimat. Pedig olyan gyorsan röpülnek az évek, hogy hihetetlen. Most voltak kicsik, s már Haramia 7 éves lesz áprilisban, Honesty pedig májusban 5. Egyszerűen nem lehet felfogni, hogy ők is felnőttek és idősödnek...

Ismerősöm Fáncsikája 11,5 éves volt, mikor gyakorlatilag pár nap alatt, szinte ember számára megemészthetetlenül - volt és nincs! Szervezete nem bírta legyőzni a betegséget, pedig gazdája és orvosai minden elképzelhetőt megtettek érte, és egy egész csapat szorított, drukkolt az életéért...
Biztos vagyok benne, hogy csodálatos élete volt - nagyon szerették és rengeteg szeretetet adott. Kicsiny életével bearanyozta gazdája életét, közös éveiket.
Nyugodj békében, Fáncsika, a szivárványhídon túl...