Február végén

Február vége felé

Ma először éreztem
a tavasz illatát
a levegőben,
láttam napsütést élvező,
heverő macskákat
a kertekben.
Ma átléptem a járdán egy
piros-fekete rovart,
ma még a szél sem járt,
nem sok vizet zavart.
Ma kigombolva maradt
sok télikabát,
ma láttam pulóveres srácon
simléderes sapkát
s görkorcsolyát.
Ma a napfény is kicsit
máshogy fénylett,
ma az emberek valahogy
jobban ráértek.
Ma mintha mindenki
jobb kedvű lett volna,
ma egy kicsit mintha már
tavasz lett volna...



Februári alkony

Mámoros volt az esti levegő,
mely megcsapott, mikor munkából merengve
megtörten indultam hazafele.
Február friss fuvallata meglegyintett,
a pár napja hullott hótakarónak
ma a Nap nem kegyelmezett.
Kiterjedt tócsákat kerülgetve
lágyabb, könnyebb napok reménye érint,
a tavasz illata ismerősként érkezve
régmúlt ízeket, hangulatot idéz.
Máskor nem figyelve erre, most tudatosan
mélyeket lélegeztem - hihetetlen érzés...
nem fut el hirtelen, marad még a tél,
de az új tavasz reménye
sejtjeimbe rögződve,
rejtve már bennem él.




Télvég

A február lassan búcsút vesz,
s talán a tél is - böjtidő
köszönt ránk, s a tavasz illatát
madarak hangja csalja elő.

Könnyebb lesz talán, az érzések
lágyabb húrokat pengetnek,
a várakozás sem oly kemény,
ha fényeket hoznak a reggelek.

Álmainkban megszépül az idő,
hajnalban térdre hullnak a mínuszok,
a mókuskerék is lelkesebben pörög,
ha tavaszt sejtet a márciusi titok.

Egy más világban...

Egy más világban

Egy más világban már ismertelek téged.
Százezer éve vártalak küszködve,
lazuljanak a nyomasztó kötelékek,
melyek reménytelennek hitt életed
gúzsba kötötték, és azok is
oldódjanak, melyek rajtam vannak
konok fizikai görcsként, s engem fogva
tartanak, tehetetlen bábként.
Tudtam, hogy létezel s nem értettem,
ki mellém rendeltetett, hol késik,
miért nem jött e világra még el.
Váratlanul, de vártan érkeztél, talán
késtél - ám ne legyek hálátlan! -,
valahogy oly hamar ismerős lettél.
Tudtam, ha meglátsz, rám ismersz majd,
s nem kell tovább mennem,
mert százezer éve, egy más világban
te is ismertél már engem.


Kőfalak mögül

Arcommal napfényre
merészkedhettem,
ám kőfalak mögé
bújtattam el szívem.
Szétosztottam ketté
testem és lelkem,
kint vághat villámsor -
belül nem engedem
lelki békém védő
falaim rombolni,
mert bántás és sérülés
volt már annyi, annyi...

Lásd, kilométerek
rejtenek előled,
hogy magamra számítok,
tiszta önszükséglet.
Rejtőzködhetem bár
felhők mögé tőled,
úgy tűnik, falaim
megismernek téged.

Gedeon - Noé

Név: Gedeon
Nem: kan
Született: 2001. 07. 01.
Bekerült: 2009. 07. 02.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Gedeont már támogattam egyszer, ő az a kutyus, akit elütöttek és cserbenhagytak, állatmentő ment ki érte lakossági bejelentés alapján.
Az első vizsgálatokon kiderült, hogy jobb hátsó lábában combcsonttörés, jobb mellső lábában pedig többszörös alkartörés van. Július 2-án esett át az első műtéten, melynek során mellső lábát lemezelték meg. 3-án műtötték combcsonttörését.

Gedeon élénk, nagy mozgásigényű kutya, rosszul bírja a ketrecnyugalmat, amikor csak teheti, mozogni próbál, ezért lábában, sajnos, kitörtek a csavarok, és a rögzítés elhajlott. Ekkor még nem tudták, milyen mértékű a csontképződés, milyen műtétekre lehet még szükség.
Novemberben műtve lett, mindkét lábát lemezelni kellett. Jobb hátsó lábát nagyon fájlalta, megröntgenezték, a vasak nem mozdultak el. A térde fáj (egy régebbi szalagszakadás következménye), nincs normális csontképződés még mindig, pedig ekkor már 3 hónapja volt benne a lemez. Lázas és nagyon rosszul van, műthetővé kell tenni. Kérdéses, hogy térdszalagpótlás vagy lemezkiszedés is lesz-e). Ennek a műtétnek a várható költsége 35-40.000 Ft körül lesz. Aztán januárban pedig a mellső lábaiból kell kiszedni a lemezeket. Kérjük, aki teheti támogassa Gedeon műtéti költségeit és utókezelését!
Január végén Gedeon hátsó lábából eltávolításra kerültek a csavarok és a lemez, most ismét a balesetes részleg vendégszeretetét élvezi a varratszedésig.

Sokan támogattuk Gedeont, még ha az a "sok" sem túl sok. Ám remélem, van esély a tartósabb gyógyulásra!

(Forrás: Noé Állatotthon honlapja)

Retro-kiállítás

Már jó ideje átadták, de még nem jártam benne, viszont tegnap ellátogattam a Fórumba.
Ugyanis kb. 10 napig itt lehet megnézni az ebesi Széchényi Ferenc Tájmúzeumbeli retrógyűjteményt, melyet a Dalnoky család mondhat magáénak.
A kiállítás a Fórum 2 szintjén volt fellelhető. Rögtön a Csapó utcai bejáratnál egy Moszkvics fogadja a betérőt... kicsit odébb pedig az igen sok évtizede használt motoroknak - Pannónia T5-ös, Danuvia, Verhovina és társainak - örülhettek az emberek.


A tárlat mottója: "Azok a boldog szép napok".

Sok ember nézegette a régi korok letűnt tárgyait, révedező, mosolygó arcok nosztalgiáztak a 20-50 évvel ezelőtt használatos konyhai felszerelések, tévék, rádiók, játékok, könyvek fölött.
Hát igen. Ahogy rácsodálkoztam az összecsukhatós turistapohárra, mely emlékszem, vízzel tele összecsuklott a markomban egy úttörőtáboros vonatút alkalmából... meg a holdautó, ami nemhogy öcsémnek volt, hanem még a fiamnak is... A T5-ös, amilyen apám motorja is volt, és a Danuvia, még színében is piros, mint a füzesgyarmati nagybátyámé volt anno, és én is ültem rajta x-szer, de egyébként is egy hullámos Moszkvicsa volt neki valamikor - hát bizony, elég érdekes mentális hatásokat váltott ki.:)
Az volt még érdekes, hogy nem csak az én gyerekkorombeli, vagy szüleim ifjúkorabeli dolgok kerültek be a kiállításra, hanem bizony már olyanok is, amelyekkel még az én gyerekeim is vígan játszottak. A holdautón kívül a rengeteg lendkerekes autó, a felhúzhatós motoros bohóc, a csipegető csibe, a sárga pléh babatűzhely...
Könyvek százára ismertem rá, de nosztalgiáztam a jó kis MK-s kazettás magnón meg a Sokol rádión is.
Egy külön színfoltja volt a kiállításnak, hogy volt egy ún. Retro-trafik, ahol rengeteg apróságot meg lehetett vásárolni...

Paula - a Noéból

Don Juan kutyus valódi örökbefogadása miatt a neki szánt támogatásrészem átszállt Paula cicára.
Csoda, hogy túlélte, amit átélt szegény szerencsétlen cica...:((

Név: Paula
Nem: nőstény
Született: 2009. 11. 06.
Bekerült: 2010. 02. 12.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Paula 4 hónap körüli, fehér nőstény macska, akit a belvárosban találtak sérülten, a jobb hátsó lába le volt szakadva. Valószínűleg egy autó motorterébe mászott be a hideg elől és ráindíthatták a motort. A sérült lábát meg kellett műteni, túl van az életveszélyen. Nagyon kedves, játékos, hálás cica, akit csak lakásba adunk majd örökbe.

(Barna színű szöveg és fotó: Noé honlapja)

Örömteli dedikált meglepetés

Meglepetés ért.
Az előzmények:
2006 tavaszán kapcsolódtam először verses fórumtopikba, amikor is az év folyamán napi szinten rengeteg verset felraktam, klasszikusoktól kezdve kortárs szerzőkig egyaránt, ez szinte hobbivá vált - mindezt hónapokig leginkább saját "éles" beszedésemmel, saját tulajdonú verseskönyveimből, díszítve és tipográfiával, képpel ellátva. Így kerültem több kortárs szerzővel kapcsolatba, hogy felrakhattam verseiket, egyéb írásaikat.
Eltelt egy év, mikor saját versestopikot nyitottam, a Gyöngyöt, ahol ugyanezt folytattam immár topikgazdaként.


Miután több kortárs költővel tartottam a kapcsolatot, azt tapasztaltam - ami egyre inkább természetessé vált -, hogy végül is nem tiltakoznak, sőt, nagyon sokan örültek és megköszönték, hogy felraktam őket, illetve műveiket. Ha jól nevelten előre engedélyt kértem a felrakáshoz, szinte 100%-osan megkaptam ezeket.
Szeitz János andragógus, felnőttképzési tanár és többkötetes szerző nagyon sok versét felraktam, egész versciklusokat a régi helyre is, majd a magaméba is.
Aztán lassan vettem a bátorságot, és saját írásokat is felraktam - eleinte csak a topikomba.
János volt az első, aki egy háromsorosomra e-mailben bátorított, hogy folytassam, csináljam, és rendszeresen, és tessék művelni, mert van költői vénám...
Úgyhogy lassan kitárult az internet irodalmi világa, először csak egy, majd több helyre beküldtem saját verseket félve és roppant kevés önbizalommal, és én csodálkoztam legjobban, hogy meglehetősen simán megállom ezekkel a helyem itt-ott-amott, az amatőr versek közegében.
Jánossal viszonylag rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, és amikor fokozatosan nyilvánosságra kerültek írásaim, ő egyike volt azoknak, akik támogattak jó szóval, egyengettek figyelemfelhívással, tanáccsal. Sokat köszönhetek neki abban, hogy egyáltalán mertem ezt tenni, meg abban is, hogy ez aztán később eléggé rendszeressé vált.

Mindez csak magyarázat ahhoz, hogy ma ajándékba kaptam tőle 2 kötetét, melyek az utóbbi 1-2 éven belül jelentek meg, az utolsó, októberi könyvbemutatóra meghívót is küldött.
És ami számomra nagyon nagy megtiszteltetés: ez a dedikáció, amelyet itt a magam blogjába felrakok és megőrzök, míg a net világa is úgy akarja.

Kutyakiállítás, 2009

Tavaly augusztus végén voltam egy MEOE kutyakiállításon (2009. 08. 29-30.) Debrecenben, melyet a nagyerdei stadionban rendeztek.
Régebben szinte minden alkalommal elmentem, csupán gyönyörködni, és titkon az engedélyezett bezsebelhető simikre számítva. Na, ilyenkor kiéltem magam, mert a csaukat és a basseteket általában engedik simogatni, de rengeteget simiztem tacsit, vizslát, mopszot, spiccet, dalmatát, bernáthegyit is. Nyilván megkérdezem előtte, és ha nem, hát nem, természetesen megértjük és semmi gond; de olyan is van, aki majdhogynem örömmel veszi.:)
Most nem mentem volna ki egyébként, mert itthoni munkám volt, viszont nem hagyhattam ki, hogy tibeti terriereket tenyésztő (Aranykoszorús Mestertenyésztő) kedves ismerősömet ne látogassam meg, aki igen messziről - Nógrád megyéből - jött 2 kutyussal versenyezni.
Így aztán bevállaltam, hogy a munkára rászánom az éjszaka nagy részét, hogy a verseny 2. napján kora délutántól ki tudjak menni hozzájuk.

Miután megvettem a belépőt, először is "futottam egy kört", azaz végignéztem nagyjából a fajtákat, kutyákat, meg hát az ember egy kétnapos kutyakiállításon látogatóként nem igazán ér rá teljes időben részt venni, tehát úgymond, ki kell fogni, mikor van egyes kedvenc fajtákból a teljes repertoár - most speciel a csaukból nyilván előző nap lezajlott. De azért tudtam fotózni egy csomó egyéb szép, dekoratív, formás kutyusból, és hát nagyjából 4 órahosszat kint töltöttem.
Tibbe él-hal a tenyésztésért és a versenyekért;s azt mondja, addig csinálja, míg csak bírja. Neki ez az élete! Minden kiállításon ott van, és olyan nincs, hogy ne nyernének; nem értek különösebben a díjakhoz, de mindig tarolnak rendesen!:) Korici és Zsisko volt most a két tibetke, akiket most kiállított.
Tibbét az első körömben felfedeztem, épp futtatta a körben Zsiskót, nem zavartam. Később azért üdvözöltük egymást, s mondta Tibbe, hogy mikor "élesben" van, akkor ő se lát, se hall, és nagyon feszült a koncentrálástól - ezt észleltem is. Mindenesetre a közelükben állapodtam meg, és az idő zömében ott voltam, drukkoltam nekik, mikor futottak, de néha, a kisebb-nagyobb szünetekben akár még beszélgetni is tudtunk.

Azért néha elcsámborogtam egyéb kutyusokkal ismerkedni, és egyet fagyiztunk is.
Párszor rám lett bízva a két kutyus, míg Tibbe máshová állt az autójával; hááát... kicsit izgultam, mert elvileg nem lett volna szabad leengednem a poros részre őket - teljesen jogos, hiszen még hátravolt a finálé -, de két kutya húzott a gazdi után, engem, mint a szigornak abszolút híján lévő szelíd, engedékeny macskatulajdonost... és inkább kevesebb, mint több sikerrel jártam abban, hogy egyáltalán ne mentek volna bele a porba... Tibbe nem is rejtette véleményét véka alá szerencsétlenkedésem következtében, én meg megszeppenve húztam mind beljebb a nyakam...:))

Aznap egyébként marhapörköltet főztem csípősen, főtt tésztával, és hirtelen jött ötletként otthon összepakoltam neki egy adagot, gondolván, biztos jól fog neki esni egy kis házikoszt a 2 napos "tortúra" vége felé.
Szívesen vette, aztán este otthon, mikor másodjára ettem már én is belőle, égtem egy kicsit, mert ez még délben egyáltalán nem volt sós... estére viszont az lett. Magyarul, elsóztam, és ezek szerint a Tibbéé is épp ilyen sós... nem lehetek ilyen szerencsétlen!
Általában azért nagy százalékban nem sózom el a kajákat. Most, hogy vittem belőle másnak is - nyilvánvalóan igen...
Utólag beszéltük, hogy valóban "vágta", hogy sós, de annyira éhes volt, mire éjszaka hazaért a kutyákkal, hogy nem is foglalkozott még melegítéssel sem, hanem amúgy hidegen bevágta, és nem volt baj a sósság, legalább kiegyenlítette a főtt tészta nem-sósságát... Összességében véve ez is egy olyan napom, olyan klassz kikapcsolódás volt, amit nagy kár lett volna kihagyni a tavalyi évből...

Haramia és a szemcsepp

Haramia anyját vemhesen fogadták be, látványosan szép, félhosszú szőrű fekete cica volt.
A kicsik 4-en voltak testvérek. Már nem emlékszem pontosan, hogyan is mesélték, de párhetes korukban lett macskainfluenzás az egész alom, anyjostul. Az akkori gazdi az egész almot elvitte orvoshoz, ahol szurit kaptak. De nem egyet - minimum két alkalommal egész biztosan cipelnie kellett orvoshoz a családot; emlékszem, mert nem volt egyszerű gyalogosan, alkalmanként többször is fordulnia a néninek, aki szívbeteg férje elől is gondosan rágódva titkolta, hogy mennyibe került ez a kúra a családi kasszának...
Lényegében biztosan ennek köszönhető, hogy életben maradtak.

Viszont az valószínűleg a betegségnek köszönhető, hogy Haramián évente előjön egyfajta krónikus kötőhártya-gyulladás. Az a testvére, akit ismertem és többször láttam, ugyanebben a cipőben jár. Szerencse, hogy nem fertőző, hiszen Honestyvel már 4 éve együtt vannak, és ő még soha nem kapta el - hál' istennek.

Szinte biztos, hogy télvége felé jelentkeznek Haramián a tünetek, ám Tiacil szemcsepptől nagyon szépen letisztul, s olyankor van jó néhány hónap szünet.
Hát mit mondjak, nem leányálom egy haramiának a szemcseppezése. Haramia annyira hipermacska, hogy az átlagcica-szemcseppezésén is nagy ívben túltesz. Anélkül is képes métereket ugrani és 60-nal száguldozni, hát ha még úgy érzi, hogy veszélyben az élete.
Mikor következik az akció időpontja, beöltözöm - hiszen menekülési szándékával az a minimum, hogy rugaszkodna, ahogy csak bír, következésképpen combom, karom, hasam tele van a karmai nyomaival.
Viszont nincs mese, csinálni kell. Ha nem sikerül - akkor is meg kell próbálni, különben lelkifurdalásom lenne...

Van, hogy baromira nincs időm és fáradt, kialvatlan vagyok, a macska meg az első 1-2 alkalom után egyszerűen érzi az időpontot és elbújik. Hol tudok én utánamászni keresgélni, vagy kicibálni valahonnan? Ha még sikerül is, ezek után egészen biztosan nem tudom megtartani.
Úgyhogy az a legbiztosabbra menő módszer, hogy álmában lepem meg. Legideálisabb, ha álló helyzetben derekam-szinten alszik, és nekem háttal. Ilyen kedvenc alvóhely az állandóan nyitott vasalódeszka... Akkor feneke felé nyomott hassal, két kézzel egyszerre fogva a mellkasát és a kacsóit, egyik kéz mutatóujjával tartom az állát, hüvelykujjával homlokán hátrahúzom a bőrt, minek következtében nyitva tartja a szemét, eközben másik kézzel, de úgy, hogy két könyékkel is megpróbálom "satuba" fogni izgága teste hátsó részét, lehetőség szerint minél gyorsabban megpróbálok jól és pontosan célozva 1-1 cseppet belevarázsolni a borostyánszemekbe.

Mindez csak leírva ilyen hosszú, amúgy pár másodperc. Mire álmából feleszmél és rugdalózni kezd, HA elég ügyes vagyok, eddigre készen kell lennie az akciónak... különben annyi meg egy bambi, és minimum fél napra el van intézve a szemcseppre való fátyolborítás.

Hát ezzel kínlódunk most pár napja... Ha sikerül, olyan boldog és megelégedett vagyok, mintha isten tudja, mondjuk, nyertem volna a lottón...

Szemcsepp a cicának...

Várj már, te rossz cica!
Nem török az életedre,
maradj nyugalomba'!
Borostyánszemed nem lesz megint
gyönyörű drágakő,
ha karmolsz, rúgsz-vágsz
életre-halálra!
Szemcsepp kell azokba,
de te nem érted, buta cica!
Törölközőbe fogva,
jó erősen cicát tartva
kétszemélyes ez a munka - minimum!
Erősebb két embernél
ez a haramica - ez abszurdum!
Tartva a cicatest,
áll és fej befogva,
ugyanazzal a kézzel
a szemhéj felhúzva,
másik kézzel: potty, bele a csepp
egyszer... kétszer... ide és oda...
De jó, hogy csak két szemed van,
de jó, hogy egy évben csak egyszer van
ez a visszatérő tortúra!
Fellélegzünk, mehetsz a dolgodra!
Pár óra múlva úgyis
életbe lép újra
ez a fontos ceremónia.
Mert úgy lesz két szemed
- gyönyörű borostyánkövek -
pár nap múltával
szép és tiszta,
ahogy hozzád illik, te
hamvasszürke cirmos
piszok kis bestia,
aranyos vadmacska.

Jó hír

Ma kaptam az értesítést: Milkát örökbe fogadták. Máris...:) Volt egyszer 2 napig egy csaum.:)
De nemcsak őt, Don Juant is, aki csaukeverék, Milkával egyidőben fogadtam örökbe virtuálisan, vele majd csak márciusban lépett volna életbe a támogatás... szóval őt is örökbe fogadták.
Don Juan egész, Milka támogatási részösszege automatikusan száll a többi rászoruló állat kezelésére, gondozására.

Kívánom, sikeres legyen az örökbefogadásuk, legyen örömteli, békés, nyugodt életük, jó és szerető gazdáik.

* * * * * * * * * * * * *

Csau

Bolondulok a csau-csaukért. Évtizedek óta, ha kutyakiállításra megyek, mindig lesem őket, hátha elcsípem a csaus versenyeket.
Mikor még filmes gépem volt, rengeteget fotóztam csaukat - lehet őket, mert nagyon nyugodtak -, és ha kérdésemre, miszerint simogathatók-e, igent kaptam - legtöbbször igen, mert a csauk nagyon-nagyon barátságosak - a családtagok sokszor le is fotóztak velük, mert tudták, hogy imádom őket.
Olyan méltóságteljesek, mint az oroszlánok, masszívak, nagy, tunya macik; gazdáik és saját tapasztalatom szerint is nagyon barátságosak, kedvesek. Ha megfelelő környezetben laknék, nem cicákkal egy szűk panelben, biztosan lenne nekem is. És speciel akár most is, ugranék Milkáért...
Már egyszer megpróbáltam virtuálisan örökbe fogadni Babit, aki sajnos, meghalt, mielőtt támogatásom érvénybe léphetett volna... most itt van Milka, egy tökéletes csau. Őt örökbe fogadtam virtuálisan egy kis időre. Szívből remélem, hogy olyan gazdi fog beleszeretni, aki megérdemli...

Név: Milka
Nem: szuka
Született: 2008. 06. 01.
Bekerült: 2010. 01. 17.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Milkát Budaörsön, az út széléről szedte össze egy család tavaly karácsony előtt, és kértek elhelyezésében segítséget. Nagyon jó indulatú, gyönyörű, formás, fajtatiszta, fiatal 1-1,5 éves csau-csau szuka.
Valószínűleg előző gazdája kidobta az autóból, mert az út szélén állt és várt. A mai napig is csak akkor jön ki az ólból, ha autóval megyünk a kennele elé.
Nagyon megviselte a gazda elvesztése, de maximálisan kedves az emberekkel, ezért biztosan szeretne ismét bízni az emberekben.
Olyan gazdik jelentkezését várjuk, akik a lakásba is beengedik, és kedvesek, türelmesek vele.
Milka oltva, ivartalanítva és chipezve keres gazdát.

(A barna színű szöveg és a fotók eredete: a Noé honlapja)