Fizikoterápia

Hétfőn elmentem a Gyógyfürdőbe, s a beutalókkal bejelentkeztem. Már aznapra kaptam kezelést, amire 1 órát ugyan várni kellett, de hát kit érdekel, ha már egyszer ott vagyok 1 órás utazás után.
Megkaptam két hétre a kezelési órarendet, ezen a héten többnyire dél körül fog történni a kezelés.
Furcsa nosztalgiával kezdtem újra ide járni.
Egy éve, mikor szintén 2 hétig naponta jártam, első napommal egy időben került kórházba nagynéném. S ez azt jelentette, hogy a kezelések mindennapján hazarohantam, majd pár falat után rohantam busszal-villamossal ki az Augustára, ahol feküdt, s onnan késő délután haza.
Igazából nem volt időm "értelmezni" a kezelést, csak a rohanás, az aggodalom, a telefonok, az, hogy mindennap mi mindent kell beszerezzek, s közben a nagynéném lakása körül adódó feladatokat megoldani -- tehát eljárni az ő lakásába is, kiszedni a postaláda tartalmát, csekkeket befizetni, virágait öntözni --, és ottléte minden napján teljes listám volt, mi mindent kell bevinnem, melyet vagy a lakásán találok, vagy meg kell venni... szóval az agyam folyamatos készenlétben, s esténként még tájékoztatnom anyámat és egyéb rokonokat.
Most átadogatom magam a napi gerinckezelésnek, s utána villamossal és busszal hazavánszorgok. Nem sürget semmi. Munkahelyem ugyanúgy nincs, keresztanyám pedig fél évi istápolás után eltávozott.
Hazafelé a két jármű közötti időben veszek valami kajafélét a salátabárban, aztán ha éppen 35 fok van a lakásban, nem végzek házimunkát. Olvasok, netezek, dvd-zek. Bár a nagy hőség idején bármiféle létforma és cselekedet eléggé kikészít. A meleg kiveszi az összes erőm, s úgy érzem, agyilag is sokkal csökkentebb értékű vagyok még a megszokotthoz képest is.