Smaragdszem a sárkányhoz: Augusztus 20.

Azontúl is, hogy 7.20-kor volt 31 éve annak, hogy Szilvi megérkezett; ünnep van.

Emlékszem, azon az augusztus 20-án, akkor is dögmeleg volt; s a fogalom, hogy klíma, még tán ismert sem volt, főttünk a levünkben az egyik teltházas, nagy, 24 ágyas össznépi kórteremben, ahová még pótágyakat is beraktak a mostanhoz képest pláne demográfiai hullám idején.

De egyébként sem sok augusztus 20-ára emlékszem, amikor ne lett volna iszonyat hőség...

Na, ebben most sem szenvedtünk hiányt.

Ha Bencussal akarunk elindulni, akkor bizony azt délelőtt tenni kizárt dolog. De nem is akartunk, délelőtt úgyis a felvonulás megy, irdatlan a tömeg, s kedvünk nem túl gyakran volt magát a vonulást az utcáról nézni. Mintegy 3 órán át pipiskedve állni, hogy a fejek fölött lássad a virágkocsik tetejét meg a tánccsoportok fejét... Ezt a dolgot sokkal célszerűbb a városi tévén, egyenes közvetítésben nézni fotelből vagy ágyról, ezerszer többet látni így, és kényelmesebb.

Délután viszont felkerekedtünk, ami elég komplikált volt, hiszen egész nap teljesen változatosan és váratlanul variálva voltak az útlezárások, azokat -- tekintettel arra, hogy a városnak egyébként is több mint fele fel van túrva rendesen -- előre megtudni és kiszámítani lehetetlen.

Naivan elterveztük, hogy innen indulunk és kimegyünk busszal egyenest az egyetemig, majd ott az erdőn át gyalog a stadionig. Igen ám, de nem ment a busz a Nagyerdőnek még a közelébe se, a Csokonai giminél fogta, oszt visszafordult... így meg kellett erőltetnünk a szürkeállományt: na most aztán, hacsak nem akarunk újra hazamenni, hol szálljunk le, hogy mégis, legalább nagyjából villamosközelbe kerüljünk?

Leszálltunk a Pesti utcán, és onnan kezdődött a kihalt, tikkasztó hőségtől forró utcákon a gyaloglás, majd feljutottunk a főtérre. Ott tök véletlenül sikerült kifognunk, hogy láthattuk az épp érkező nosztalgiavillamost, ami csak egyszer közlekedett oda és vissza a nap folyamán, s 500 kemény Ft lett volna rá a jegy. Mivel mi pénzdarabjaink utolsóit vertük a fogainkhoz éppen, ráadásul bérletünk van, úgy döntöttünk, hogy megvárunk egy következő tuját, ami nem nosztalgia ugyan, de a nosztalgiásat legalább láthattuk és lefotózhattuk!

Kiértünk tehát a Csónakázó-tóhoz, ahol emberezrek hömpölyögtek, míg szem ellát. Végigmentünk az árusok két sora közt az állatkertig, azzal szemben van a régi jó stadion bejárata. Ott újabb meglepetésben volt részünk: tavaly óta jelentősen növekedtek a jegyárak, a felnőtt 1300 volt, s még Bencéért is fizetni kellett 600 kemény Ft-ot. Azért, hogy megnézhessük a tikkasztó kánikulában szegény kiállított virágkocsikat, meg persze a délutáni folklórműsor is benne volt, de ezt, mivel az embertömegek előre elfoglalták az árnyékos, fedettebb helyeket a műsor színhelye előtt, úgysem lehetett látni, csak hallani.

Már az első virágkocsiknál érzékeltem, hogy Bencussal viszont baj van, nem bírta volna elviselni, míg körbesétáljuk az összes virágkocsit, és minden baja lett a melegtől: szomjas volt, éhes volt, ideges volt, hisztis volt; s mindezeket ebben a sorrendben; mikor véget ért, kezdte elölről! Legfőképpen pedig játszótérre akart menni!...

Mondjuk, ebben Szilvi is hibás volt, mert előre elejtette neki, hogy a virágkocsi-megnézés után kimegyünk a Jubileumi játszótérre. Úgyhogy Bencében EZ volt, ami megragadt, és csak ez lebegett a szeme előtt, emiatt nyűglődött. Holott megmondhattam volna előre, hogy azt sem fogja élvezni, mert ott is rengetegen lesznek ám, ő pedig nem szereti, ha több gyerek játszik ugyanazon a játékon egyszerre...

Kiemelt részletek innen-onnan:

Mindegy, a program lényege a virágkocsi-bemutató volt, úgyhogy mondtam, én akkor is körbejárom és körbefotózom azokat, ha fene fenét eszik is, én speciel ezért jöttem, és úgy tudtam eredetileg, hogy csatolt részeim is ehhez a programhoz csatlakoztak. Pláne, ha már kifizettünk egy rakás pénzt. Úgyhogy eldöntöttük, hogy üljenek le valahol a stadion egy árnyékos lépcsőjén - osztán hát majd jövök.

Így is lett, úgyhogy miután körbefotóztam a csodás kocsikat, csak kicsit lehetett facsarni a pólómból a vizet, és cseppet sem kaptam 230-nál többször frászt amiatt, mert a tömegből feszt akadt mindig valaki, aki előszeretettel belement a képembe. Lényegében megszoktam az ilyet, ez ezzel jár...