Évforduló

Hat év nem kevés idő. Még akkor is, ha nagyrészt távkapcsolatról van szó...

Igaz, nem lehet olyan mércével venni, mint egy házasságot, melyek többségében sajnos, lakva elmúlik a varázs egy idő után, mert az ember mindenhez hozzászokik és talán nem becsüli eléggé. Nekünk viszont újdonság minden egyes találkozás. S mint A kis hercegben: a fizikailag ritka találkozások előtt mi már napokkal előbb elkezdjük ünneplőbe öltöztetni a szívünket.

Az is tény, hogy a távolság a kis tüzeket eloltja, a nagyokat fellobbantja... Ha az a társ lelki társ is, sőt, a körülmények úgy hozzák, hogy főleg az; megmaradhat a varázs. És akkor ünnep az évek sorának minden olyan napja és pillanata, amikor bármilyen formában találkozhatunk társunkkal.

Annyi, de annyi gyönyörű, kedves pillanat, nagyszerű élmények, történetek; rengeteg közös kaland, kifulladásig zajló nevetések sora, az a végtelenül sok kiállítás és együtt nézett számtalan film, töméntelen városnéző séta természetesen fotózásokkal egybekötve, kirándulások, a sok közös kedves macskás baráttal szervezett program, a kétszeri Loreena-koncert, sok-sok ezer fotó és millió ajándék... ezek csak töredékei ennek a 6 évnek. Ritka értékeink között tartjuk számon, hogy simán merünk gyerekek is lenni, s olyanokat megtenni, amit komoly felnőttként az emberek nem mernek. Meggyőződésem s egyben saját tapasztalatom is, hogy akár több dupla számjegyű időtartamú kapcsolat is van, melyben sajnos, töredéknyi igazi tartalom sincs...

Ja, és hát a lényeg: mindez közel sem áradozás és tömjénezés volt. Saját gyerekeim is ámuldoznak a kapcsolatunk (bár minden kapcsolat természetesen egyedi) különlegességén, minőségén, és nyugodtan hihető, hogy simán megmaradtam az objektív realitás talaján.

Hát ennyit a mai nap lényegéről, bár tényleg rengeteget lehetne írni sok mindenről ezzel kapcsolatban.

Pár éve még
(6. évfordulóra)

Pár éve még
nem tudhattad te sem,
mennyi tiszta szeretet
rejtőzik lelked mélyén.
Pár éve még
nem tudhattam én sem,
hogy élsz valahol a világ
bármely részén.
Pár éve még
nem hitted volna: nem kell
majd örökre, lelkileg is
magányosnak lenned.
Pár éve még
én sem tudtam, bízhatok-e
valakiben még ez életben,
s hogy majd éppen benned.
Pár éve még
nem tudhattuk, lehet-e,
merjünk-e a másikban hinni,
s táplálni a reményt.
Pár éve még
nem tudhattuk, egyszer majd
erősítjük s egymásnak adjuk
a túlélést, az esélyt.