"Havas" családi kör

Kacatok ládájában találtam egy 1972 novemberében elkövetett plágiumot.

Plágium: idegen szellemi termék eltulajdonítása.

Elkövetője a most már 82 életévében lévő nagynéném, anyám nővére, ki egyben keresztanyám is.

Ő a Havasnál - előtte Vasvill - dolgozott, előbb mint statisztikus, később mint közgazdász,  és az akkori nyugdíjkorhatáron is jóval túl, munkaviszonyának csak azért lett vége, mert élete egyetlen munkahelye - 42 év munkaviszony után - megszűnt.

A plágium nyilván csak szűk munkatársi körben lett ismert, és akkoriban, emlékszem, sokáig fergeteges sikere volt; nekem is egy indigós változata van meg. 72-ben én még 16 voltam, akkoriban is remeknek találtam, most meg már, mióta évtizedek teltek és én is írok, ha lehet, még remekebbnek.

Begépelem, hogy nekem megmaradjon blogbejegyzésként is.

Aktuális ez azért is, mert a plágium elkövetője most nagyon sok törődést igényel. Nagyon-nagyon gyenge, érzékszervei, figyelme, reakciói lelassultak, kórházban van, enni szinte képtelen, ezért megy bele az infúzió...

Nagyon elfér irányában az imádság...

Vasas családi kör

(Plágium, azaz idegen szellemi termék - Arany János: Családi kör - eltulajdonítása. Elkövette: L. M.)

Reggel hét óra múlt. Fél nyolcra munkába!

Ugorj a villamos hátsó peronjára!

Csenget a villamos, tárházakig ballag,

Nagyot zöttyen akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Az álmos dolgozók róla lepörögnek.

Fékeznek az autók a nagy tömeg láttán,

Dühöng a sofőrjük, gyalogost súrolván.

Ballag a dolgozó, sietni most restell,

Levegő után kap összepréselt testtel.

Meg-megáll, körülnéz, most kapja hirtelen,

Egy iramodással a munkahelyén terem.

Nyitva áll az ajtó, de nincs villanynak fénye,

Mely hívón intsen az érkező elébe.

Kivágta a villanyt hősugárzók hada,

A fűtés pótlása ezek feladata.

Bent a dolgozó nő fölteszi a kávét,

Melyet a kollektív koffeinéhség áhít.

Csak később kap észbe, mindhiába várva:

"Amíg áram nem lesz, nem lesz kávé máma."

Polgáry kartársunk is a lifthez ballag,

Ő a legnagyobb s szebb: a hajnali csillag.

Autói hajnalban rakodásra készen,

Mire megrakodnak, lassan este lészen.

Legalább így szokta mondani a fáma,

Bár nem indulhatnak, ha nincs kész a számla.

Zörög a számlázás, se látva, se hallva,

Későn kapott számlát ész nélkül szorozva.

Lénárt kartársunk a gyűléseken ha szólt,

Rumféldecik ellen rendületlen harcolt.

E harcát végül is siker koronázta,

Pult alatti cikk lesz a rum, akárki meglássa!

Döng a raktárajtó, most jött meg a posta,

Az épp esedékes csomagokat hozta.

Kutat a dolgozó: most jut az eszébe,

Múlt hónapban eltett egy csomagot félre.

Rettenve rikolt fel, mikor megtalálja:

Jaj, a MÉRLEG újság múlt havi példánya!

Lesz öröm, ha ezt most mind kiosztjuk egybül!

A dolgozók hiányérzete majd enyhül.

Nem késik eközben az üzemi konyha,

Illő, hogy a népnek az ebédet adja.

Kiteszi szép sorban a sok asztalt, széket,

Arra tálalja fel az egyhangú étket.

Csontleves, rizseshús, pörkölt meg tarhonya,

Lebbencsleves, tokány, paprikás burgonya.

Mákosmetélt, rizskoch, zöldborsófőzelék - 

Körülbelül ez volt az évi választék.

De vajon ki harsog? Figyeljünk egy percre!

Füleki kartársunk telefonál Pestre.

Mért ne emelné fel hangját ilyen nagyon:

A partnernek hátha csak egy füle vagyon!

Hangosan mondja hát, hallja a környezet,

A pince, a földszint s a három emelet.

"Isten áldja meg a kendtek kályháját is -

Így végezé a szót -, meg az olajat is!"

Csendes iszonyattal függenek a szaván,

Mind az egész háznép és borzad valahány.

S mikor legközelebb tervtárgyalást tartunk,

Erről szól a vita: tényleg mind eladjuk?

Este öt óra van, a nap sem világít,

Holnap reggelig hát mi se maradjunk itt.

A dolgozó álmos, egy már alszik állva,

Félrebillent fejjel, villamosra várva.

Aki nem várja a járműt idejébe',

Futhat szélsebesen, hogy azért elérje.

Kiürül a tárház, bezárják kapuját,

S átveszi az őrség csendes birodalmát.

Debrecen, 1972. november