Leona

Leona napján Meoi felköszöntött a topikon.:)

Egy gyönyörű oroszlánlányt tett fel hozzá...

Nem tagadom, ő már a budapesti hétvégén is felköszöntött, már csak azért is, hogy megindokolja - indokot, azt mindig talál - sok-sok ajándékát, hogy melyiket miért kapom.

Már gimis koromban is elterjedt az oroszlánmániám, és sokan úgy is hívtak. Kezdő dolgozó koromban, csupa magamkorúakkal körbevéve is valahogy mindenki tudta, hogy oroszlánimádó vagyok, minden megnyilvánulásomból kiderülhetett.

Fényszedők voltunk, és ha valakinek a munkájában előfordult az oroszlán szó, azonnal odahívtak saját gépükhöz, és megtiszteltek azzal, hogy én szedhettem le az oroszlánt.:)) Ez felnőtt fejjel lehet, hogy nevetséges, akkor sem volt sírás az akció körül, az biztos. Normában dolgoztunk, tehát nem volt kis dolog, hogy kollégáim leálltak, én is, csupán azért, hogy odafáradjak, ahol leszedhetem az oroszlán szót.

De életem során bőven elláttak oroszlánokkal, valahogy sosem volt gond senki számára, bármilyen kapcsolatban is állt az illető velem, hogy nekem mit lehet venni, ha valami névnap stb. közeledett.

Első olvasmányaim között voltak Joy Adamson Oroszlánhűség és Elza és kölykei című könyvek...

Annak idején, tizenéves koromban elkezdtem és nagyon szerettem subázni - első subafaliképem saját tervezésű oroszlánkép volt, mai napig is fent van a (volt) gyerekszobánkban...

Öcsémnek egy ideig hobbija volt vékony falemezre képeket "égetni" valami forrasztópákával vagy hasonlóval. Mikor közeledett valamilyen meglepetési lehetőség, nekem egy oroszlánrajzot égetett, szinte hihetetlen!:)

A lakásban több oroszlán van szerintem, mint Európa összes állatkertjében. Képek, plüssök, fotók formájában ugyanúgy, mint oroszlános ágynemű, oroszlános bögrék, oroszlános pólók, oroszlános díszpárna, kerámiaoroszlán, oroszlános pizsama, valamint a két kisragadozó élő oroszlánom személyében. A kutyák közül a csau is azért lett szerintem magasan mindenek fölött kedvencem, mert annyira hajaz az oroszlánra. Imádtam az ORI (Országos Rendező Iroda) nevét, mert az oroszlán becézése...:) Irigyeltem azokat, akik Oroszlányban laknak, és azokat, akik bármilyen város Oroszlán utcájában. Sőt, még Oroszlán Sonját is irigylem, meg bármilyen Oroszlán vezetéknevű egyént.

Bárhol jártunk barátaimmal, családommal, ahol oroszlánszobor volt, feltétlenül le kellett fotózni minden szögből, nem egyszer, de többször, s ha lehet, engem velük együtt.:)) Így vagyok az Oroszlán vendéglőkkel, Aranyoroszlán gyógyszertárral, Vörös oroszlán teázóval, és mondanom sem kell, megvan az egész Oroszlánkirály rajzfilmsorozat is.

A hajam eredetileg sötétszőke. Mikor elkezdtem festeni házilag, elvileg egy világosbarnával, akkor elsőre richtig egy oroszlánszín jött össze a sötétszőkéből. Ráadásul hátközépig ért és dauerolt volt, teljes sörényben pompáztam évekig, tiszta véletlenségből.:)

A Leona nevet csak jóval később fedeztem fel, és egyből csodálatosnak találtam. Lágy, egyszerűen dallamos, mégis határozott.

Mikor topikolni kezdtem, ezt a nevet választottam volna - de már volt, nem lehetett (azóta már nyilván tudom, hogy pl. számos stb. kiegészítésekkel lehetett volna...). Azután, amikor merni kezdtem nyilvánosság elé adni írásaimat, írói nevet kellett választani. Ott is szerepelt már ez a név, de nem mondtam le róla, összekombináltam saját keresztnevemmel...

És innentől már teljes joggal ünnepeltem meg január 4-én - természetesen magamban, apró kis örömökkel - a Leona-napot.