Megjelent egy olyan antológia, melyre kb. másfél évet vártunk, és már - speciel én teljes mértékben - lemondtunk róla, míg valamivel több mint egy éve valaki elkezdte forszírozni nyilvánosan, hogy mi van azzal az antológiával, amibe - a sorozat 1. és 2. résztvevőiként - beválogattattunk. Szó szót követett fórumon, körlevelekben, magánban - a szerkesztő viszont úgy tűnt, hogy eltűnt...
Azelőtt, az 1. és 2. kötetnél, ha csak tüsszentett valaki, hosszas és részletes körlevelek érkeztek szinte párnaponta, ezért is volt a benne való feltétlen bizalom - most meg semmi, csak a felszívódás. Telefont nem veszi fel, e-mailekre nem válaszol és hidegen hagyja látszólag a saját nyitású fórumán való kitárgyalása, a tömeges csalódás és elkeseredés, itt-ott fenyegetőzések... Hiszen szerződés mindenkinek volt a kezében.
Nagy csalódás volt globálisan, és már-már úgy tűnt, semmit nem lehet tenni, a részvételi díjnak ki-ki bottal ütheti nyomát.
Én talán azért nem vettem fel annyira - bár az átvágás meg a jóhiszeműséggel való visszaélés nálam is bicskákat nyitogat -, mert amikor még erre beválogattattam, alig kezdtem el a nem csak netre való publikálást. Azelőtt csupán 2 antológia jelent meg még, amiben szerepelek. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mennyire hozzá lehet szokni, ha időről időre megjelennek antológiák, amiben az ember szerepel; de tény, hogy számít, hogy azóta saját kötet és kétszámjegyű antológia is megjelent, amelyekre sokkal, jóval később történt a beválogatottság.
Hosszú volt a folyamat, de voltak szerencsére, akik igazuk tudatában ütötték a vasat, akár meleg, akár nem; valamint egyvalaki, Ildikó - aki "földim", és maga ment a könyvek után, egyúttal átvéve a "földijei" tiszteletpéldányait is, s vasárnap nekem is elhozta azokat - köszönet érte! -, akinek több pénze feküdt benne, mint pl. nekem a nem kicsi saját kötetemben; ő pénzt, időt, fáradságot nem sajnálva folyamatosan szerepet vállalt állandó nyüstölőnként az elveszett ember nyomában. Ha nem teszi, szerintem soha nem jelent volna meg a Léleklenyomat...
A vékony kötet 20 amatőr költő antológiája. Akik megpróbálnak a rossz ízen felülkerekedni.
Benne megjelent verseim:
Felhő vagyok
Látod, felhő vagyok éppen
saját homlokomon,
felhőként kísérem léptem
szürke árnyékomon.
Magamnak kell megküzdenem
vihar-útjaimon,
magamat kell szelídítsem
zaklatott napokon.
Hogyha egyszer felkap a szél
hetedhét határon,
tavaszi zápor gyöngyeként
pergek le orcádon.
Látod, felhő vagyok éppen
saját homlokomon,
felhőként kísérem léptem
szürke árnyékomon.
Magamnak kell megküzdenem
vihar-útjaimon,
magamat kell szelídítsem
zaklatott napokon.
Hogyha egyszer felkap a szél
hetedhét határon,
tavaszi zápor gyöngyeként
pergek le orcádon.
Valóság
Ólomsúlyú napok valósága
borzalmas fennhatóságként
játssza uralkodóvá magát,
gúnyosan kacagva fokról fokra
apasztja a csekély energiát.
Küzdve fáradok, erőm fogytán.
De hajnali óracsörgésre még
gyermekként ragaszkodva
markolnám az éjszakát,
zuhannék a semmibe inkább,
nem tudni, látni, hallani -
jaj, csak most az egyszer -
egy ideig ne legyen tovább.
Ólomsúlyú napok valósága
borzalmas fennhatóságként
játssza uralkodóvá magát,
gúnyosan kacagva fokról fokra
apasztja a csekély energiát.
Küzdve fáradok, erőm fogytán.
De hajnali óracsörgésre még
gyermekként ragaszkodva
markolnám az éjszakát,
zuhannék a semmibe inkább,
nem tudni, látni, hallani -
jaj, csak most az egyszer -
egy ideig ne legyen tovább.
Elég volt
hétköznap fáradt délutánja
lassú lepörgés és buszvárás mellett
de jó ha körbevesz május illata
Lélek
a lélek a testbe menekült
biztos oltalmat remélt
de már fáj neki a test
de már fáj neki a lét
riadtan keres szárnyakat
küzdve szűkölve fél
hogy rá te tapossanak
hogy ki ne oltsa a szél
magasan szállni volna jó
de börtöne lett a test
és már nem leli a kulcsot
és már szárnyaszegett
Márciusi tündérkönnyek
Váratlanul ért,
hogy csodálhatok még
eleven tündérkönnyeket
márciusi fa éledező ágán,
rügyező gallyakon üde,
ragyogó esőcsöppeket...
és az, hogy mégis,
mégis gondoltál rám,
megmelengette szívemet.
Váratlanul ért,
hogy csodálhatok még
eleven tündérkönnyeket
márciusi fa éledező ágán,
rügyező gallyakon üde,
ragyogó esőcsöppeket...
és az, hogy mégis,
mégis gondoltál rám,
megmelengette szívemet.
Kavics
Életem éles szilánkos kövei között
váratlan felbukkanó gyöngyházfényű
sima kavics lettél...
Bejegyzések
Gratulálok az újabb antológiához, és örülök, hogy ennyi probléma után is, de végül megjelent!
VálaszTörlésKöszönöm.:) Hát... én is...
VálaszTörlésGratulálok én is :) ...Elnézést hogy így ismeretlenül írok de hasonló problémám volt nekem is. kifizettem a helyet és semmi választ nem kaptam a kiadó meg törölt az msn-jéről is. Meg tudná mondani hogy lehetne hozzájutni az antológiához ? És remélem bele került az én művem. Meg tudná írni hogy benne van e az a vers aminek a címe Értéktelen?
VálaszTörlésKöszönöm válaszát előre is !
Üdvözlettel : Nagy Zsófia (Aurora)
Először is szerintem nyugodtan tegeződjünk.
VálaszTörlésViszont ha ebben a kötetben számítottál a vers megjelenésére, akkor nincs jó hírem, nem vagy benne. Ezek szerint a több mint 1 éves szünet után, a végkifejlet előtti hevenyészett körlevelekben sem voltál benne? G.-nak a vége felé - mikor már, gondolom, elege lett belőlünk... - újra el kellett küldeni a szerződésmásolatot, a befizetett csekk másolatát, a fotót, sőt, a verseket is újra... ezekben nem vettél részt? És mikor elküldte az ún. pdf-et, ami a kész tördeltet kellett volna, hogy jelentse, még jó páran ÚGY SEM voltunk benne, másfél év után... Úgyhogy ment egyik dörgedelmes a másik után, én magam háromszor küldtem el az összes szkennelt bizonylatot... nem volt egyszerű menet. Egy évig folyt a tragikomédia a "kiadó" webes oldalán, fórum formájában... el tudod képzelni, nem szirupos hangnemben. Amit elvileg ő nem olvasott, mert "nem ért rá". Szerintem, ha az egyik szerzőtárs nem fizetett volna önrészt közel 30 oldalért és ő nem veri a vasat és nem megy rá a gatyája a "zaklatás"-ra és fenyegetőzésre, sosem jelent volna meg. Jómagam rég lemondtam róla több mint egy éve.
Szerény véleményem szerint írjál neki egy határozott levelet, mellékeld a szkennelt, befizetett csekket és szerződést - és kérjed vissza a pénzed! Nekünk 1 évig sem volt látszata, megmondom őszintén, úgy tűnt, G. eltűnt a befizetett pénzekkel, ami összességében azért nem volt csekély. Ha valaki elcsípte, állandóan arra hivatkozott, hogy külföldön van, nincs ideje vele foglalkozni, MI keressünk tördelőt és a többi.
Az volt a szerencséje, ami miatt nem indíthatott a társaság pert, hogy nem volt a szerződésben határidő leírva!
Meg vagyok győződve, hogy nem Te jártál így egyedül, bár tudom, ez sovány vigasz...:( és elég sovány a könyv is ahhoz képest...
Kár, hogy nem voltál jelen a kiadói oldalon, mi jópáran google-csoportot is alkottunk és úgy mentek a körlevelek közöttünk is, nemcsak az oldalon... itt mindenki mindig írta, hogy mivel próbálkozott, valamint ha véletlenül volt valami elérés és kamu válasz; valamint tippek, tervek a továbbiakra, hogy mit lehetne kezdeni.
Meg tudom érteni, mit érzel.:((
Köszönöm a gyors választ ...az első újra számolásos dolgot még megtettem azt hittem minden rendben van olyan szeptember augusztus fele ...de utána az ég világon semmit nem kaptam.
VálaszTörlésNa mindegy így fogok ezután bízni az emberekben...vagy 70 versem van és csak egyet szándékoztam megjelentetni csak egy antológiában ...többen már várták is :( ezért vagyok szomorú inkább.
Ne add fel azért, mármint a megjelentetést. Általában nem EZ a jellemző, amit G. csinált velünk. Vannak teljesen korrekt, megbízható és maximálisan humánus szerkesztők is, akiknek valóban fontosak a szerzők, és nem utolsósorban a becsület minden szempontból. Figyeld Anisse (Baranyai Attila, Verslista) és Koma (Verselő) pályázatait, antológiakiírásait! Garantáltan lehoznak 3 hónap alatt egy-egy antológiát.
VálaszTörlésAzért ne hagyd annyiban! Az a minimum, hogy ha már keresztet is vetettél a dologra, de legalább megtudja, hogy mit tett (ill. mit nem)... és kérd a pénzed azért is!