2010. július 14., szerda

Hőguta


Iszonyat a hőség. Nemhiába ettől rettegek már februártól kezdve... mikor sípolnak az emberek a hideg miatt, én max. az elcsúszás miatt pánikolok, és magamban már akkor elkezdek félni a kánikulától.
Sokan olyan hamar elfelejtik a kánikulai iszonyú antikomfortérzetet és rossz közérzetet, a hőség okozta erőtlenséget, levertséget és túlélési reménykedést; így aztán ha jön egy időváltozás és 15 fokkal kevesebbre ébredünk, akkor már reklamálnak és vágynak a "szép időre"... "nyaf, jaaaaj, mikor lesz már nyáááár?", na, ezt sosem bírom felfogni. Illetve felfogom, hogyne. Csak magamévá tenni a felfogást, azt nem. Felöltözni mindig fel lehet még jobban. Meg még annál is jobban. De az emberbőrt már csak nem vethetjük le, ugyebár, vagy nem hordozhatunk a hátunkon klímaberendezést.
Mivel sosincs olyan, hogy tartósabban 20-25 fok között legyen maximum a hőmérséklet, így itt már nincs olyan, hogy szép idő! Könyörgöm, mitől szép az, hogy az embernek élni sincs kedve? Hogy minden marad dolgavégezetlenül, mert ereje sincs, hogy hozzákezdjen, hacsak nem imádja a verejtékben úszást, a szívdobogást, a fejfájást?
Most az átlagemberről beszélek, természetesen, nem azokról, akiknek klímából klímába vezet a napi teendője, értve ezalatt az autót is, amivel szállíttatik; illetve azokról sem, akik bármiféle gond nélkül és tök egészségesen nyakig a tengerben töltik a kibírhatatlan napokat.
Borzalmas... megpróbálok nem gondolni rá, és sikerül is millió dologgal - sokkal többel, mint amennyivel elbírok - elfoglalni magam, ugyanis mától 5 munkanapnyi szabadságot sikerült kiharcolnom nagykeservesen.
Ventilátor nélkül meghalnék, de így is érzem, mennyivel többet dolgozik a motor, és hát a közérzet meg a kilátás egyáltalán nem olyan baromira fényes, mint az éghajlat. A ventilátor viszont csak addig jó, míg egy helyben ülhet, meg se mozdul az ember. Alváskor pl. egészen jó szolgálatot tesz, speciel tudok aludni. Namármost viszont, ha jön-megy, tesz-vesz a paraszt, akkor ugyanúgy ömlik róla a víz, mintha nem is lenne. Mármint ventyilátor.
Nem bírtam magam rászánni, hogy menjek fel vonatjegyet venni, bár tudom, holnap mindenképp meg kell venni, és holnap sem lesz enyhébb az idő... és bennem motoszkál az is, hogy mi van, ha feleslegesen veszem meg, mert egyszerűen olyan tartósabb szívbaj, keringési zavar, rosszullét jön rám, hogy nem tudok elmenni? Így hát két mosógéppel lement és azokat kiteregettem, lerendeztem néhány lemaradásomat - tisztában voltam vele, hogy ezeket is meg kell csinálnom... és még nincs vége a napnak, tehát még egy csomó mindent, és még munkám is van itthon. Ha semmi más dolgom nem lenne itthon, csak folyamatosan gépelni, azzal is eltelne egy hónap...
De "szép idő" van, hurrá, gratulálok! Csak én tehetek róla, hogy nekem nem hiányzott... és télen is meg merem mondani, hogy nekem egggggyáltalán nem hiányzik!



Pipacs az aszfaltban

Verőfény, hőguta,
olvad az aszfalt.
Ólmos-fáradtan lépkedek,
ez a nap nehéz volt, felfalt.

Nem vágyom másra, mint
haza, haza...
Még párszáz méter, mit tennék.
Úgy érzem, gondolataim nincsenek,
de legalábbis nincs,
mit annak nevezhetnék.
Ez egy állapot az ötvenfokos
negyvenperces buszút
és a "haza" között...
Homlokomon a hőség
kottákat pöttyözött...

S most meglátlak, pipacs!
Ott, hol az aszfalt megrepedt,
tűsarkak nyoma körülötted,
s te kihajtottál, élsz, virulsz,
pompázol diadalmasan,
holott se árnyék, se víz,
s jövődért, úgy tűnik,
percig sem aggódsz...

Jaj, te pipacs!
Holnapra eltikkadsz...
Ehhez képest... ugyan már...
mi is az én problémám?

2 megjegyzés:

  1. Én is utálom a kánikulát..

    VálaszTörlés
  2. Egyetértünk! Olyan fura, hogy még most is 28 fokot mutat a kinti hőmérő, este 10 után. A belső meg 33-at... a konyhában. Pedig nem is főztem! A szobában "csak" 29... (szavam nem lehet).

    VálaszTörlés