Anyám 79 éves

Július 9-én töltötte be a 79-et az édesanyám, de személyesen ma köszöntöttem.

Olyan kellemesen ott tudok feledkezni nála, holott itthon munka várt, de ha odamegyek, úgy vagyok nála, hogy valahogy nehezen akaródzik hazafelé indulni.

Hiába mondtam, hogy nem kell semmit főzőcskézzen ebben a nagy hőségben, természetesen mintha a falnak beszéltem volna. Kapun beérve már az isteni finom, kizárólag Mamu-féle húsleves illata csapott meg... és csak a kedvemért nokedli és paprikáscsirke...

Olyan torokszorítóan furcsa minden alkalommal a lepusztult ház a rengeteg lommal, ami az évek során egyre csak halmozódott, olyan kicsinek tűnik minden, ami gyermekkorunkban teljesen normális méretűnek látszott...

A kerten ebben az esős-kánikulás-viharos-hőséges nyárban alig látszik, hogy valaha is gyomlálva és vetve volt itt valami, anyám nem nagyon bír vele, bár csinálgatja. Kora reggel kimegy és dél felé megy be, de látszata nem sok van. Pár nap alatt újra féllábszárig ér a gaz. Segítenek néha az unokák, de akkor sem. Ez a kert is milyen nagynak tűnt gyerekkorunkban...

Daninak meséltem a ház sarkánál álló, a háznál magasabb óriás fenyőről, melynek tisztán tudom az eredetét: 81-ben, mikor lányom született, azon a karácsonyon vettük cserépben, az volt a karácsonyfánk és Szilvi első fája, ami alá alátettük a hordozószékben.:)

Élj sokáig, anyám

Anyja vagy "Annya"? -
első szavunk ez volt, így hívtunk
öcsémmel téged, anyu.
Majd változott a kép, kiskorunk
elmúlt lassan, s ahogy unokák becéznek,
úgy maradt rajtad: Mamu.

Csak a szomszéd megyét láttad
hetvenkilenc éved alatt, soha
semmit nem pihentél,
magadért s kényelmedért
oly keveset vártál, érte apró
szikrányit sem tettél.

Nem lényeges, nem fontos,
mondtad mindig, majd csak
lesz veled is valahogy...
Te nem rovod fel, szegény,
hogy háttérbe szorulsz, pedig
az erőd csak egyre fogy.

Hálát vagy viszonzást
semmilyen jótettért sohasem vársz,
csak adsz, mindig adsz,
fullánkot sem szúrsz és
nem alázod meg azt, kinek ingyen
szeretetet osztasz.

Ha bántottak szóval,
csak hallgattál mélyen... úgy tűnt,
meg sem érint, pedig fájt
sok minden, tudom, de te
tökélyre vitted a kenyérrel
való visszadobást.

Te erre hivattál, s e világ
mennyivel reményteljesebb, másabb,
különb, jobb lehetne,
ha a te szívedből egy kevéssel
több születhetne, ha az önzés helyét
a szeretet tölthetné be.