2010. július 22., csütörtök

Ajándék: egy hang...


Már pár nappal ezelőtt megérkezett igen messziről, de erre a napra szánta szíve tiszta ajándékát a régi kedves barát is, mely igen megható és nemes, egyszeri és utánozhatatlan gesztus volt részéről számomra.
Magnókazettán küldte el a hangját, melyet bizony - leszámítva egy 3 évvel ezelőtti munkahelyi találkozáson (ahol ő munkaügyben járt) esett félórás beszélgetést, de előtte - nem hallottam már több mint negyedszázada.
A kazettán gondolatait mondja el és saját élete maradandó, nem kis tragédiáit. Saját hangján hallom azokat a nagyon szomorú, át-, meg-, túlélt élettöredékeket, melyeken ő átesett; tanúja lehetek úgy gyermekkora részleteinek, neveltetésének, tanulmányainak, az Édessel (édesanyja) való kapcsolatának; mint gyermekeivel és saját magával kapcsolatos, időnként sokkoló és nehezen feldolgozható tragédiák, valamint az ő élni akarása, küzdése, harcai és mélységes hite tanúságtételének.
S hogy mindezt meg tudjam hallgatni, még egy kis walkmannel is hozzájárult az ajándékához, mivel tudta, hogy nekem tönkrement az évek során minden magnóm; és szépen megírt - betegségei következtében újratanult írásával - képeslappal kísérve azt...
Hiszem, hogy lélekben gazdagodtam ajándéka által, és köszönöm bizalmát, barátságát s azt a véletlent (?), hogy a virtuális lehetőségeken belül újra felvehettük a kapcsolatot és részesülhetünk a közös emlékek által és következtében kialakult közös hullámhossz áldásában.


"Még szerettem volna rámondani a kazettára (...) azt az áldást, amelyet mindig mondtam szószéken, s nem ott is, de már nem volt hely rajta; vedd úgy, kérlek, hogy áldásra emelve s rásimítva fejedre kezemet mondom neked:

'Áldjon meg téged az Úr,
     és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az Úr,
     és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az Úr,
     és adjon neked békességet!'

                (Mózes IV. 6. 24-26.)"

Köszönöm...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése