Bár szerintem aznap volt az idei nyár legmelegebb napja, de mégis nagyon jó volt találkozni ismét a barátokkal.
Gyálon voltunk, egy szuper család szuper lakhelyén. Elég sokat utaztunk kifelé, de az ottani buszvégnél már várt bennünket a családfő, ahonnan klimatizált autóban seperc alatt a helyszínre érkeztünk.
Gyönyörű a ház, a parkszerű udvar, szavakba alig foglalható a vendéglátás, a kedvesség, a minden szintű igények és sóhajok szinte kimondás előtti teljesítése.
Őszinte elismerésem a családfőnek és Gyurinak - esetenként egyéb férfiúi segítőknek -, hogy képesek voltak órákon keresztül a tárcsa és a grillek mellett ácsorogni; Sophie-nak meg a teljes szintű, abszolút hibátlan, kedves vendéglátásért, kiszolgálásért. Igen meglepő módon napi - nem csupán 8 órás - melója mellett még képes volt a 4-féle frissen sült húsféle mellé egy csomó salátát és kétféle levest is készíteni valamikor (?), és lesni mindenki - nem kevés ember - óhaját folyamatosan, a fáradtság legkisebb jele nélkül kínálni, hordozni, felszolgálni a rengetegféle üdítő- és egyéb jellegű italokat, kávét; gondoskodni a hűtőtáskák folyamatos feltöltéséről - mivelhogy a hűtőnek is véges a kapacitása...
Néhány vállalkozó kedvű, autós vagy azzal érkező társunk a kánikulában süteményeket is készített, és volt, aki sok-sok doboz jégkrémet hozott a talira - sajnos, ezekből végképp nem tudtam és nem is mertem enni már, mert fél tányér tárkonyos ragulevessel teljesen elteltem. Ez viszont szerintem a félhóttat is életre keltette volna, annyira isteni volt! Megpróbálkoztam egy baconos csirkemájjal, de épp csak egy fél falat megkóstolására futotta: csak a szemem kívánta. Sajnálom is ilyenkor a dolgot, és bosszankodom magamban - bezzeg máskor milyen jó lenne e kínálatok töredéke is akár!
De hiába, ennyi a kapacitásom, s a dögmeleg ezt a hozzáállást még meg is erősítette.
Volt egy hatalmas medence is a gyönyörűen parkosított udvaron, melyet végül is a gyerekek (Ricsi - Sophie-ék, Máté - Safiék és Gergő - Flami 11-13 éves piciny fiacskái) használtak ki hűsölésképpen. Ha a teraszon, udvaron, medence mellett végképp nem bírta valaki, bemehettünk a tágas, klimatizált nappaliba, mely műveletnél mindig megjegyezte akárki: "ez itt egy más dimenzió". Tényleg az volt, szinte életmentő. Megvallom, én elég sokszor igénybe vettem a bent tanyázást - ott is folyamatosan zajlott az élet. Hiába, huzamosabb ideig nem igazán volt senki, aki kint kibírta volna.
Mi, lévén, hogy tömegközlekedéssel mentünk, fel voltunk mentve a kaja- és italcipelések alól, csak néminemű ajándékot vittünk a házigazdáknak. Sophie ezek ellenére sem volt hajlandó senkitől hozzájárulást elfogadni, ami a hús- és italkészletet illeti, pedig legalább azt igazán megoszthattuk volna. "Örülünk, hogy eljöttetek", mondta...
Spontán "rendeztünk" egy kisebbfajta könyves találkozót is, ahol a frissen megjelent könyvemből osztogattam ajándékba dedikáltan - odafele csomagom 90%-át a könyvek tették ki, többet már nem is lettem volna képes elvinni.
A menü: tárkonyos gombás raguleves, hideg meggyleves; tárcsás csirkemell, sertéshusi (tarja? comb?), baconos csirkemáj, rablónyárs (saslik?); krumplisaláta, franciasaláta, majonézes kukoricasaláta, majonézes zöldborsó, csalamádé, uborka, valamilyen fokhagymás-káposztás saláta (amit én is megkóstoltam pedig); volt vagy 3-féle édes süti és sok-sokféle fagyi. Volt sangriás gyümölcskoktél, többfajta sör, legalább 5-féle Heaven üdítőkoktél és hát üdítők, ásványvizek serege...
Amit meg tudtam kóstolni, az könnyen felsorolható - az isteni tárkonyos raguleves, 2 lime-os-vodkás Heaven, egy fél citromos Gösser, kávé, és este egy tárcsás csirkemell fele pár falat kenyérrel... a többit csak a szemem kívánta, meg a tudatom, hogy hogy fogok ezért haragudni magamra majd pár nap múlva esetleg, ha éhes leszek, és hirtelen nincs mit...
Sophie olyan aranyos volt, hogy mindenkinek pakolt útravalót. Gondolom, hogy ne ők egyék 1 hétig az egész cuccot. És Jamie is meg lett etetve legalább kétszer, egyszeri befogadóképessége is több volt, mint nekem az egész.:)))) Irigylésre méltó és ígéretes kuty. Safi megfújta előre a kutya kajáját, kaján vigyorral megjegyezve: a gyerekemnek már tutira nem fújnám meg...:DD
Kaptam is ám! Egy új, gyöngyfűzött kékköves gyűrűt Ilditől; egy ezüst macskásgyűrűt és vagy félkilónyi Diana cukorkát Flamitól a közelgő névnapra; és Tibbétől egy Royal Canin jelzésű, roppant praktikus nagy kutyás tatyót, amiben volt egy szép vadiúj bőrtáska - hogy ő ugyan hova hordana már ilyet! -, és pár szívesen vett "kinőtt" holmi.:))
Láttuk Sophie-ék szépséges esküvői fotóalbumát kicsit régebbről, és Ildi megmutatta azt a tűzzománc cicaképet, amit édesanyja, Valika készített neki (aki egyébként képzőművész).
Erika hennás macskakarom-tetkóját is megcsodáltuk, melyet még Tunéziában készíttetett; valamint esküvői fotókönyvüket. Szó szerint az ő KÖNYVÜK, egyedi példány. Egyúttal különleges cicás pólója is lencsevégre került. Ha már póló, nem hagyhattuk ki Máté "Kaka (Kaká lett volna, de ahol vették, nem használnak ékezetet...) feliratú, pisi színű" pólóját; anyját, Safit idézve...
Nekünk nagy élmény volt látni egy olyan italosüveg-címkét, melyen egy Mucha-kép szerepel!
És végül Sophie-ék 3 cicája, akik külön szobába voltak zárva Jamie miatt, elsősorban inkább Jamie érdekében...:)) Mikor Tibbe és Jamie elmentek, akkor kitárult a cicaszoba ajtaja, és sorban előhömpölyögtek a cicák... természetesen igen elámultak a népes tömegen, de azért egy idő után egy-egy similehetőséget mindenki bezsebelhetett, aki akart. Itt a képek vége felé az első "igazi" cica, akit feltettem, az egyébként Honesty macskám édestesója. Nemcsak az övé, hanem Flami Hateyájáé is.:))
Az utolsó fotó pedig Tibbe által készült - mintegy véleményként erről a fantasztikus napról...