Haramia és Honesty -- 22. rész

Most saját kedvemre folytatom a cicáim történetét. Ha csak pár ember is tetszését találja benne, nekem elegendő pozitívum.:)

* * *

Haramia és Honesty

22. rész


Mániák és rendbontások

Mint már régebben is említettem, két macskám jelleme -- tulajdonságaik, stílusuk, macskaságuk -- annyira eltér, hogy évek múltán is elcsodálkozom e tényen újra és újra.
Abban megegyeznek, hogy nagyrészt mindegyik a nyomomban van. Alig tudok valamit tenni az ellen, hogy bármely helyiségben kísérőim ne legyenek. Ha kivonulok birtokba venni a konyhát, szinte egész biztos, hogy csődül utánam a cicafarm. Ez alól csak a nagyon mély álom adhat egy ideig felmentést; amelyik álom viszont nem annyira mély, azt simán megéri nekik félbeszakítani, hogy aztán kómásan dülöngélve játsszák a zeleméri templomromot a konyhaasztalon.
Honesty viszonylag kiszámítható, relatíve okos és intelligens, hűséges nagy kutya. Ha valami olyat tesz, ami nem tetszik, elég egy felemelt hang, és odébb kocog. Mert azért ő sem ezer százalékos tökéletesség emberi jóságmérővel, hiszen imádja a kábeleket, drótokat, bármilyen tyúkbelet rágicsálni, és bizony, ezt nem mindig lehet azért észrevenni magának a folyamatnak az idejében, gyakran inkább csak az eredmény látható, amikor is már tök mindegy, mennyire emeljük fel a hangunkat.
Próbáltam ez ellen sok mindent: pl. letakarni a mindent elsöprő mennyiségű tyúkbélhalmazt. Igen ám, de mivel? Minden csengetésre nem kapkodhatom fel a szőnyegpadlóról a nem odaillő dolgokat... Csodálkoztak is már néhányan, minő eredeti ötlet és milyen érdekfeszítően néz ki a szőnyegpadlónk a mintegy véletlenszerű lazasággal szétdobált, fekete filcanyagú kalocsai terítőim sokaságától! Ez a fajta praktikus rendetlenség cseppet sem izgat, ha azt a tétet veszem figyelembe, hogy esetleg negyedjére már nem lesz elrágva a telefonzsinór vagy az USB-kábel, netán a szemüvegem szára... hogy a wifi használhatatlanná rágásáról ne is beszéljünk.
Próbálkoztam macskatávoltartó sprayvel is, de elmondanám, hogy ha valami addig esetleg nem érdekelte volna őket, akkor a spray használata után igen! Kínomban már Erős Pistával is végigkentem a főbb kábeleket, mert azért az UPC-t sem riaszthatjuk havonta, ha probléma van... De érdekes módon az sem távolította el Honestyt, mintha még ingerelné is a dolog. Egy idő után, gondolom, megszűnik a kenőcs csípőssége, és még jól is esik nyalogatni a paprikás cuccot. Úgy vettem észre, sajnos, ízlik neki...
Másik mumusunk Honestyvel kapcsolatban: a tapéta kaparófa gyanánt való használata. Hiába van két alig használt kaparófa, ajtónál kaparótábla, kaparóterítő és harminccentis kaparóhalacska fellógatva a legkritikusabb helyeken, hiába van olyan rongyszőnyeg leterítve, amin bátran kaparhat -- mindezek csak alapvető szükségletet jelentenek számára. Az igazi hepiend és elementáris élvezet: a TAPÉTA! Elsősorban az olyan konkrétabb, vastagabb típusú, nem sima felületű részesül előnyben, amelybe simán beleakad a macskakarom. Micsoda élvezet azt újra és újra lekapirgálni! Csak macskaszempontból az a baj, hogy a zsúfolt szobában alig van olyan hely, ahol kilátszik valami a tapétából a berendezés miatt... de azért Honestyt nem kell félteni. Kérlelhetetlen bizonyossággal találja meg azokat az 5-10 centiket is, ahova véletlenül sem pakolható semmi. Pl. a szekrény vége és az erkélyajtó közti keskeny sarokrész, valamint a szekrény másik vége és a szobaajtó közti, szinte alig észlelhető tapétacsík.
Haramia sem kapirgál véletlenül sem az arra szánt helyeken! Ő a puffokat és a foteleket részesíti előnyben. Úgy-ahogy le vannak takargatva az ősrégi ülőalkalmatosságok, ám ez Haramiát sem zavarja a legkevésbé sem. Ha tanúja vagyok a kapirgálás művészetének, akkor Honestyt el lehet riasztani némi emelt hangerővel, de Haramia a füle botját sem mozdítja semmilyen riogatásra egészen addig, míg csak hangoskodásról van szó és nem fizikai manőverről. Mert ha felugrok vagy felé hajítok valami macskajátékot ijesztésül, akkor abbahagyja ugyan, de ez nem zárja ki, hogy mire visszaülök, abszolút pofátlanul azonnal újra ne kezdje. De az is mindennapos, hogy a kapirgálás zaját meghallva, mire feltápászkodok bárhonnan, addigra úgyis jól kikapargatja magát, és szinte szemtelenül vigyorogva bevár, míg odaérek, és még ő az, aki rám nyávog, bökve egyet a fejével.
Már 10 éve lesz nyáron, hogy Haramiával megmacskásodtam, azóta nem igazán aludtam végig egyetlen éjszakát sem. Ehhez még Honesty sem kellett, hogy ez így stagnáljon azóta is, intenzívségét tekintve grafikonszerűen hullámzó minőségben.
Haramia mai napig egy komplett borzasztóság éjszakánként. Úgy fekszem le aludni, hogy magam mellé készítek vízspriccelőt, kisebb macskajátékokat jobbról-balról. Ez utóbbiakat vagyok kénytelen ötpercenként a zaj és a felfordulás irányában hajigálni. Néha elfogy az alkalmatosság, olyan sűrűn adódik csendháborítás; olyankor legényesen fel kell kelni és újra begyűjteni a riasztásra alkalmas tárgyakat... Az éjszaka meg majd csak eltelik! Ha a lefekvésem pillanatáig csend is volt, mert Haramia épp aludt, a villanyoltás számára egy jelzés. Ébresztő! Onnantól fenekestül fel lehet fordítani a világot, lehet száguldozni, ugrándozni több métereseket bútorról bútorra, időnként torokszakadtából nyávogni, egymásra fújni, lehet tárgyakat, papírokat piszkálni, könyveket leügyeskedni barkamancsokkal, megtalálni a legelrejtettebb csörgős marhaságokat, netán egy széken hagyott reklámszatyrot vagy bármit, és feltétlen tanácsos közben órákig kaparva almozni is! Lehet provokálni az egyébként őnélküle ideális éjszakai partnerként működő Honestyt, aki néha bele is megy egy-egy 10-20 perces kergetőzésbe és egy ezt követő aktív almozásba, de ez rá azért nem jellemző. Honesty csak annyiban szól bele az éjszakáimba, hogy iszonyú korán és mérhetetlenül szenved az éhségtől, és hogy fel tudjon kelteni párórás, több szakaszos alvási próbálkozásaimból, mindenfélét elkövet. Ezeket sorban teszi, ki nem fogy az ötletekből! Rám hasal. Elkezd mosdatni, ahol csak ér. Ül a fejem mellett, szuggerálva engem, és közben úgy dorombol, hogy a hang az álmomban szerepet játszik. Ha semmi eredmény, puha, meleg mancsát finoman az arcomra teszi. Ha háttal fekszem neki, két kézzel elkezdi gyengéden dagasztani a tarkómat. De van, hogy egyszerűen csak halkan, elegánsan nyávog, ám annál gyakoribb előfordulással, mintsem kettő között vissza lehetne aludni. Tehát megtanultam, ahhoz, hogy minél hamarabb esély legyen visszaalvásra, célszerű az első jeleknél pattanni és kómában tálalni a reggelijét. Minek utána ő reggelizik, én pedig épp félálomban lennék már, hatalmas elánnal természetesen almozás következik. Szagos. Amiben pedig megint csak nem lehet elaludni, úgyhogy káromkodva kimászok és almozok. Addigra már jó esetben csak egy félóra maradt az ötórás mobilcsörgésig, mikor munkába jártam. Tehát végképp képtelenség volt visszaaludni úgy, hogy nálam az minimum 20 percet venne igénybe...
Van egy éjszakai általános alapjárat Haramiánál, mely a fent leírtakat tartalmazza. De vannak éjszakák, amikor minden hatványozottan felpörög (holott az alapjáratba is majd' bele lehet rokkanni!); Haramia egymaga jár boszorkánytáncot, borzasztó rongy, egy ííííííígedelem! Egy ilyen alkalommal kötött ki pl. a lapmonitor a padlón, úgy, hogy előtte van a taszterrel összesen legalább 35 cm-es asztalrész! Ilyenkor zuhan csattogva össze és hal hamvába a ruhákkal megrakott ruhaszárító... vagy dől fel a működő ventilátor.
Eleinte nem hittem a tényeknek meg a szememnek, de most már régi megfigyelésen alapszik a következő: ez a szende viselkedés telehold idején nyer létjogosultságot. Haramia akkor egyszerűen brutális. És szerintem nőiesen és finoman fogalmaztam!
Úgyhogy telehold előtt 1 héttel már előre szívom a fogam, hogy kezdődik három, átlagosnál is kibírhatatlanabb éjszaka, és jobb, ha előre edzem magam a gondolattal, hogy nem egészséges a nyolc-tíz részletbeli 4-5-6 órás alvás, célszerűbb végig fent maradni...