Él, míg emlékezünk

 Bódi László (Cipő)

1965. 05. 03. -- 2013. 03. 11.

Azok közé tartozom, akik jóval korábban kedvelték és számon tartották őt és zenéjét, mint ahogy szívroham utáni 3 hetes kómája megkezdődött. Két koncertjükön is részt vettem, egyiknek még a dátumára is határozottan emlékszem: 2003. 12. 28. Főnix-csarnok; s még a magnós korszakban agyonhallgattam néhány Republic-kazettát. A koncerteken hatalmas hangulat volt, egyszerűen imádtuk. Emlékszem, mindig úgy jöttünk el, olyan érzéssel, hogy mennyire megdolgozott Cipő a koncerteken, ha lehet így mondanom. Nem volt különösebb késés, nem voltak indokolatlan és hosszas szünetek, időhúzás sem. A sokadik visszatapsolásra is előjöttek, és ugyanazzal az aktivitással, fáradhatatlanul adtak elő, mintha nem is órák óta tartana a koncert. Tetszett tiszta, határozott rockzenéjük, Cipő éneke, stílusa, egyénisége, egyedisége, egyszerű, természetes szövegei.
Bár a háromhetes kóma alatt rengeteg ember drukkolt neki és szuggerálta feléje a visszatérést, azért benne volt a pakliban, hogy számára, sajnos, nem lesz újrakezdés.
Így 47 éves korában, 2013. március 11-én hajnalban elhunyt Bódi László Cipő, a Republic együttes énekese, rendszerváltás utáni hazánk egyik legsikeresebb zenésze, dalszerzője.
Több mint 22 éves, végig aktív zenei pályája alatt évi 80-100 koncertet adtak, és 30-nál több lemezük került kiadásra.

Bár az előzmények miatt várható volt a történés, mégis rendkívül döbbenetes, megrendítő volt, mikor először olvastam róla. Egész nap nem került ki a gondolataimból, és gyertyát gyújtottam a gyertyaláng oldalon...
Nyugodjon békében; emlékét megőrizzük mind, kik szerettük.

* * *

Cipő emlékére

Gyújtottam gyertyát
komor ég alatt,
szívekben tompa
nyilallás fakadt.
Tiszta, zengő hangok
felhők mögül szólnak,
tűz fényei lettek
messze távoloknak.
A kismadár elszállt,
a zászló ám tovább leng,
ember áldoz a lét
törékenységének.
Süvíthetnek szelek
a 67-esen,
emléked tovább él
tömegek szívében.