Gépes dolgok

A legbiztosabbnak, 100%-osnak tűnő tények sem biztosak -- ezt most 8 napig ismét átélhettem.
Konkrétan azok után, hogy most 3,5 hónapja életemben először magaménak mondhattam egy tökéletes és gyors gépet, mely István jóvoltából ennyi ideig hiba nélkül és precízen dolgozott, egyszer csak fogta magát és összeomlott. Hitetlenkedéssel vegyes érdeklődéssel figyeltem a vészjósló panelek sokaságát, melyek egymás után adták tudtomra, mi minden méltó sajnálatra és mennyi mindent kellene jelentenem a Microsoftnak a hiba rendbehozása érdekében -- merthogy látszólag összefüggéstelenül, de ez is, az is összeomlott.
A baj az volt, hogy mindezek után hiába próbálkoztam visszamenni a programba, nem hagyta, vagy újra és újra besokallt. Sőt, az ember inkább hagyta a francba, mert egy idő után kétpercenként egyszerűen kikapcsolt és önállóan újraindított! Egek... Ezek voltak XP alatt. Átmentem Linuxba, ott tartósabban el lehetett lenni, tulajdonképpen e 8 nap alatt ott tudtam elvégezni vagy megnézni a fontos dolgokat -- de tény, hogy időnként ott is összeomlott, csak kevesebb porveréssel. Tehát csinnadratta és vészjósló átkok nélkül 90%-ban sikerült 2 perc múlva visszamenni a MF-ba vagy akármibe, és lájtosan végignézni vagy megtenni, amit kellett. A maradék 10% az utolsó 1-2 napban volt, amikor már a Linuxban sem lehetett megmaradni, mert folyamatosan kérte a bocsánatot... bár legalább nem kapcsolt ki és nem indított automatice újra, ez is valami.
Rengeteget próbálkoztam, majd próbálkoztunk Istvánnal táveléréses alapon. A vírust kizárta, valamint egyelőre a hardveri gondot is. A gép melegedni nem melegedett, az alkatrészek biztosnak tűntek működésileg, legalábbis egyelőre, amíg más szempontokat is kellett nézni. Átnézte többször, hálózaton át apróra hardverileg a gép összes adatait, újrarakta a MF-ot, a Chrome-ot (mert természetesen az is lazán összeomlott) és számtalan programot, futtatta a lemezkarbantartót, én lefuttattam teljes vírusellenőrzést (nem talált semmit); de mégis hibádzott, nem lehetett uralni a gépet. Az mindenképp mégis hardveri okra utalt, hogy egyrészt bárminemű operációs rendszerben és a legkülönbözőbb programokban képes felborulni a rendszer, akkor is, ha történetesen egyedül a csevegő van nyitva, vagy mondjuk, az XnView. Nethez sem kapcsolódik a gond. És azért István mégsem a szomszédban lakik, csak az általam elmondottakból tud következtetni, nincsenek a szeme előtt a dolgok, nem ő a szemtanúja a gép viselkedésének.
Teljesen elkeseredtem, hogy csak 3,5 hónap volt, amíg volt egy jó masinám. Mondom, egyetlen kapcsolat a külvilággal, emberekkel... Mi a fene lehet a probléma, nem bírtunk rájönni. Dani is átjött a 7. napon, hogy megmozgassa a memóriákat, átnézze az érintkezéseket fizikálisan, meg kitakarítsa a gépet, amennyiben szükséges. Ez még egy reménysugár volt, hogy hátha nem érintkezik valami, és ez a tény produkálja a tüneteket. De Dani elment, és miután szűk 1 órát volt bekapcsolva a Windows, a szokott módon megsemmisült, kikapcsolt, újraindított... Akkor átmentem Linuxba, és innentől kezdve már ott sem lehetett pár percnél tovább biztonságban lenni, ahogy fent írtam.
Legszívesebben be sem kapcsoltam, minek kínlódjak vele, ha úgysem tudok mit kezdeni rajta. Már tervezgetni voltunk kénytelenek, hogy a legközelebbi találkozásunk megint a gépről fog szólni... hogy nincs más hátra, újra kell esetleg húzni az egészet... na nem mintha ettől megállna a hülyéskedés, amennyiben mégis hardveri a dolog.
Így jutottunk odáig, hogy István azt javasolta, hogy mivel 2x2 G memóriám van, de ennek tulajdonképpen a felével is elmenne a gépem, meg kellene nézni, hátha valamelyik memória meghibásodásáról van szó (melyeket pedig újonnan vett). Ezt pedig úgy tudjuk meg, ha ÉN fogom, és kiveszem az egyik memóriát, s a maradékkal elkezdem próbálni a gépet. Ha továbbra is hibádzik, akkor ezt visszateszem és a másikat veszem ki. Ha épp a hibásat veszem ki, akkor meg kell javulnia! Nyilván pánikolok minden hasonló műszaki manővertől, nagyon nem fűlött hozzá a fogam, ráadásul roppant szűk helyre van beszorítva a gép, bujkálni kell, a millió tyúkbél... jááj, szűzanyám... de most mit csináljak, megint hívjam Danit, mikor ő éjszakás meg délutános; mikor elvileg 1 perc alatt elvégezhető?
Biztosra vettem, hogy ha jó irányban is gondolkozunk, de a magam szerencséjét ismerve tutira azt a memóriát veszem ki -- ha mondjuk, ki tudom egyáltalán venni --, amelyiket nem kéne. Tehát meg kell majd ismételni, csak ráadásul akkor amit kivettem, vissza is kell rakni, ami számomra sokkal nehezebb, mint egy hozzáértőnek.
És lőn, ezt megúsztam. Amit elsőre kivettem, az volt a hunyó! A bent maradt 2 G memóriával remekül és hiba nélkül (kopp-kopp-kopp!) megy a Windows és az összes egyéb, lőn mindez a 8. napon este.
Persze ez sem ment simán: elsőre nem úgy tűnt, mert az első bekapcsoláshoz képest 10 perc múlva fogta magát a gép és kikapcsolt! Nem indított újra, csak kiment, és vissza sem lehetett kapcsolni! Azt hittem, hogy na, itt a vége. Lehet, hogy végleg meghótt... Aztán elkezdtem bogarászni a tyúkbeleket, nem húzódott-e ki valami attól, hogy a gépet megpróbáltam kissé előrehúzni a manőver miatt. Nem. Valamint megnéztem, jól dugtam-e vissza a gép csatlakozóját a konnektorba, ugyanis ezt még Dani is két kézzel tudja kihúzni az elosztóból, annyira szorul; nekem is minden végtagomra szükség volt csak a kihúzáshoz is...
Most rátehénkedtem két kézzel a dugóra, hogy biztos legyen. A gép bekapcsolható volt! És innentől kezdve már a 3. napja megy napközben folyamatosan, hálisten, semmi probléma vele. Az tény, hogy nekem ez a 8 nap sokkal hosszabb időnek tűnt ebben a bizonytalanságban, borzasztóan elkeserített és megijesztett a dolog, hiszen többek között ilyenkor az is felmerül, hogy mi van, ha netalán tán pont most kapnék valami munkát a gépre, és még csak kilátásom sincs, hogy valaha is megjavul-e -- ergo nem tudom elvállalni, ez pedig iszonyat... És hát ugye, az sem mellékes, hogy nem kell a következő találkozásunkat a gépre áldozni időben és pénzben egyaránt.