Pompázik az ősz

Kedvenc évszakom.

Hálát adok az égnek, mert most, ha nem ősz lenne, sokkal ziláltabb lennék. Ez nem így van, azaz az évszak jelentősen mérsékli életem zűrzavarjait - mivel ősz van. Imádom. A nyugalmát, derűjét, a mennyei színeit.

Csodálatos az a béke, ami a természetben ilyenkor áthatja az ember bensejét a természet által.

Nem mondom, hogy varázsszóra eltünteti a problémákat, megoldja a gondokat. De VAN. És ezáltal könnyebb, kézzelfoghatóbb, egyszerűbb, természetesebb a lét.

Nem mondom, hogy három csudaszép juharlevélért adnak fél kiló kenyeret vagy pár fantasztikus platánlevélért valami mást. De akkor is... valamit megindít az emberben. Valamit, ami több... sokkal több, mint ezer isteni ruci a butikból (bár én ezt behelyettesíteném kínaira, piacra vagy turira...), amitől én leszek a legjobb csaj a világon és minden pasi értem bomlik... és még írhatnék rengeteg hasonlatot, hogy mi mindennél több.

Talán létezik halandó, aki ért engem.