Mindenféle

Tegnap voltam a reumán 1 hónapos kontrollon, miután beszedtem az egész Actonal Trio kombinátumot, főleg a lényegi (a heti 1 db-os) részét illetően, kapcsolt részek még kitartanak pár napig.
Mivel most nem időpontos volt az akció, hanem kontroll, ezért a sorszám kikérése után majd' 1 órát ücsörögtem, míg behívtak. Végül is az orvos meg volt elégedve, hogy be voltam képes szedni, sokan abbahagyják félúton súlyosabb tünetek miatt (mondom, az állkapocselhalás!!!!, száz közül egyként tünetként nekem mindenesetre betette az ajtót, mikor olvastam...), ezért majdnem felírta 3 hónapra a cuccost, aztán újraértékelte az általam elmondott hasi diszkomfortot és a hol szorulás-hol hasmarsot, így csak újabb 1 hónapra írta fel, úgyhogy majd megint kell menni 1 hónap múlva, "hálisten"... Azt mondta, ha fennállnak akkor is ezek, majd váltunk. Merthogy életem végéig szednem kell most már ezeket (is), és így is max. stagnálási szinten tartható az állapot...

Keresztanyám nincs jól, utolsó fürdetésnél is eléggé megszenvedtünk. De amúgy is játszadozik a vérnyomása, és a pulzusa egy pár méter csoszogás után is 100-on felül van. Tartok tőle, nemsokára eljön az idő, amikor már nemcsak délutántól estig tartó gondozást igényel az állapota...:((( Ha majd, mondjuk, nem tud felkelni... Fogalmam sincs, mi lesz!
Nekem meg már közeleg az idő, amikor már nem 79 eFt-ért nincs állásom, hanem majd csaknem a feléért nem lesz... Mi a fene lesz akkor?

Amúgy görcsösen szedem össze a pozitívumokat, amiből arra következtethetek, hogy élek - olyan szép az idei ősz (egyelőre), hogy ha lehet, útjaim közben fotózgatok, mert egyik legnagyobb örömöm.
Aztán, Szilvi segítségével rendezgettük és átrendezgettük a millió szobámbeli, rogyásig levő polcomat, értve a szekrénysorosakat is; konyhai és előszobai szekrényeimet. Likvidáltunk egy csomó dolgot, hogy jobban elférjenek ők is. Ha elkezdem, nincs megállás, csak a délelőttivel az a probléma, hogy akkor a háztartási dolgokat kell csinálni, bevásárlás, főzés, mosás, teregetés, mosogatás, hajmosás, állatok rendezése, hűtőolvasztás, akváriumtakarítás (ezek közül nyilván több dolog nem mindennapos, de csakis délelőtt végezendő!) - vagy menni valamit intézni; szóval, mikor mit kell, és utána már örülök, ha be tudok kapni pár falatot, mielőtt megyek keresztanyámhoz, estig.
De onnan hazaérve volt olyan, hogy Szilvi úgy benne volt a polcaimban - apás hét volt, így Bencus nem volt láb alatt -, hogy én is folytattam, sőt utána likvidáltam a gyógyszeres-mindenes-edényes, 5 polcból álló műanyag konyhai állványt, éjjel 1 órakor feküdtem le beszakadó háttal. S ezt nemegyszer...
De akkor is jó volt - imádom, mikor eredményes munka végén úgy nyúlhatok ki hótfáradtan, hogy kipipálhatok valamit. Mert régesrég meg kellett volna már mindezt csinálni, de nem bírtam hozzáfogni ezekhez a napokat igénylő dolgokhoz tök egyedül, úgy, hogy nincs pl. délutánom, sem hétvégém.
Még vannak azért hátralékaim! A folyó ügyek, iratok, számlák, hivatalos vagy nem hivatalos levelek, csekkek, munkaügyi dolgok helyretétele - ezekből kifolyólag az íróasztalaim, komódom fiókjai, teteje... áááá, szörnyű lesz. De mikor keresztanyámhoz való menésig van, mondjuk, véletlenül másfél órám, annyi időre ilyesmihez nem szabad, nem lehet hozzákezdeni, ezt nem lehet félbehagyni... főleg nem macskák és Bencus mellett. Az iratokat meg a szemem miatt nem tudom éjszakára beosztani, azokhoz nappali fény kell (nekem).

Szombaton neten megcsináltam a népszámlálási adatlapokat, mind a négyőnkét. Egyszerűbb volt így, mivel alapból csak egy személyi adatlapot küldtek ki a lakásadatlap mellé - és akkor én most várjam a népszámlálót, hogy kérdés-felelet formájában plusz 3 emberét tölthesse-e ki, vagy álljak sorba valami hivatalban plusz adatlapokat kérni; nyilván baromság lenne. Egy kis idő eltelt, mire rájöttem, hogy hogyan lesz az interneten 1 személyi lapból 4, de rájöttem. Sőt, sok előnye is volt, mert az adott válaszok alapján a rendszer automatikusan lefedte a soron következő kérdésekből azokat, melyekre már a fenti válaszok alapján nem kellett válaszolni - ezek a papíralapú kitöltésnél nem derülnek ki és igen zavarosnak tűnnek néha a következtetések. Valamint előnye volt az is, hogy a végén jelezte mindig, hogy hol talált hibát vagy hiányosságot. Pl. én nyilvánvalóan nem írtam be a 8 általános évszámát, mert eszembe nem jutott, hogy ha valaki a felsőket bevési, akkor nem feltételezhető, hogy el van végezve a 8 általános is!?:)) De ezt akarta. Jóvan. Közben megtudtam, hogy azok, akik papíron töltötték ki, ők sem írták be a 8 általános elvégzett 8 osztályát... (szerintem ott majd a népszámláló személy bevési, ezért biztos nem megy hozzájuk vissza, ez egy alapvető tévesztési lehetőség lehet).
A lakásadatlap után a Danié volt a legidőigényesebb, mivel 4-őnk közül ő az egyetlen, aki dolgozik, így evidens, hogy rá vonatkozott a legtöbb kitöltendő dolog. Mi Szilvivel a munkanélküliséggel közepes időt igényeltünk, Bencus meg gyakorlatilag 5 perc alatt megvót. Beküldtem az összes cuccot, jött a visszaigazolás, amit persze nem tudtam kiprintelni, mert kifogyott a nyomtatóból a festék, új pedig talán soha nem is lesz bele. Főleg, hogy az október közepétől kapott segélyem egyhatodát elvinné egy darab printerfesték... á, köszi. Inkább befizetek belőle egy-két számlát vagy a macskák kajáját.
Azért megkönnyebbülés, hogy nem kell személyesen várni a népszámlálót, emlékszem a 2001-esre, amikor épp kijöttem több hónapos súlyos betegség, agonizálás, hasi nagyműtét után a kórházból, és természetesen másnap!!!!! jött a népszámláló. Úgy támogattak ki a családtagok a konyhába, mert az az egyetlen helyiség, ahol többen le tudunk ülni, de hát én voltam az egyetlen, aki a kérdések 90%-ára tudja a választ. Nekem úgy tűnt, mintha fél napig tartott volna... irgalmatlan hosszú idő volt.
Internetnek legyen hála...