Szilvi és Honesty

Szilvi és Bencus még csak jó másfél hónapja laknak nálam, ezalatt kialakultak a szokások, rendszerek. Amennyire lehet, meghagyjuk egymásnak a külön életet, nem zavarjuk egymást, ezt persze néha Bencus felülbírálja, hiszen nagyi vagyok... és a macskákkal való kapcsolata sem mindig az élet hovatovábbja, de a macskák végül is nagyon szépen tudnak magukra vigyázni, még ha a megszokott 200%-os biztonság és nyugalom nem is etalon immár...
Az ő szobájukba a cicák nem mehetnek be, de Bencus ezt nem tartja okvetlenül viszonzandónak, így a macskák nyugalma nem olyan felhőtlen ebben a szűk panelben, mint régen volt. Igyekszünk azért stabilizálni a dolgot, és mindkettőnk munkanélkülisége legalább azt lehetővé teszi, hogy a kölcsönös nyugalom meglegyen.
Ami miatt írok, az a lányom kapcsolata Honestyvel.
Tudvalevő, hogy Szilvi állatbarát, volt kutyája is... hoztak is papagájt magukkal (4 volt, már csak 1 maradt). Mi sem természetesebb egy 2 szobás panelben, mint egy teknős, egy papagáj, két macska, egy "csecsemő" és két munkanélküli felnőtt, ugye...:-O
Az állatkáim testi-lelki nyugalmára nagyon vigyázok.
Ám Szilvia, aki eddig mentes volt az internettől, most természetesen ráérzett az ízére, és mikor kora délutántól estig elmegyek nagynénémhez, micsoda szerencse, hogy az a Bencus alvásideje is, ő akkor bejön a gépemre. Sok mindent tanítottam, elmagyaráztam neki. Nyitottunk neki mélcímet, jelen lett az iwiwen és a fb-on is. Számomra még nagyon is ismerős, hatalmas örömökkel veti magát beléjük... felfedezett egy új világot, ami még nekem is olyan, mintha most lett volna - kevesebb lenne nélküle, tagadhatja bárki, ez mégis így van.
Ha felébred Bencus, akkor ezt abbahagyja és megy át "magukhoz", a gyerekhez.

Közben a macskák nagyon jól megszokták Szilvi jelenlétét. Honesty kifejezetten ragaszkodik hozzá. És nagyon jó érzés, mikor Szilvi mindennap elejti a maga, Honestyt dicsőítő-dicsérő szózatait. Hogy úgy imádja ezt a nagy macskát... hogy milyen aranyos, milyen tündér... és hogy mennyire jó érzés simizni, milyen gyönyörű!
Allergiája ellen jó gyógyszereket szed, így abszolút mentes, hálistennek, az allergia tüneteitől.
Ha Szilvi - Bencus nélkül - belép, a macskák - de különösen Honesty - abszolút úgy veszik, mint barátot. Honesty  már törleszkedik hozzá, ártatlan, halványzöldbe játszó szemeivel, gyönyörű pofijával azonnal leveszi a lábáról. És Szilvi úgy számítógépezik, hogy Honesty ott van a keze ügyében. Simogatja, vakargatja, beszél hozzá... Úgy tűnik, hogy Honesty is megbocsátja neki azt a "kis kellemetlenséget" - Bencust -, ami Szilvivel "együtt jár".
Úgy látom, kialakult közöttük az a kapocs, ami Danival is megvolt - bár Dani nem volt egy érzelgős fajta, de nem tudott úgy elmenni a degek mellett, hogy pár percet ne tudjon azok simizésére vagy dögönyözésére rászánni; továbbá rengeteget etette, almozta őket pl. a válltörésem, gúzsba kötöttségem idején, meg azon sok alkalmakkor, amikor 2-3 napokra Pestre mentem -, Szilvi sem tudja nem észrevenni őket, nem hagyják hidegen a macskáim.
Szereti a "kismacskát" is, mert ő a bátrabb, pofátlanabb, ez ellentmond gyávaságának, de mégis... Haramia fülét hátrasunyja és szinte felkészül a legrosszabbra, de akkor se távozik el, ha jön Bencus; túlélésre játszik. És akárhányszor nyitva marad az ajtajuk, kizárólag Haramia az, aki pofátlanul újra és újra be akar menni! Sőt, a kilincsre csukott ajtónak is nekidől, és mivel nem tökéletes a zár, ezért néha be is nyílik vele. Ezerszer kiküldik, mégis újra és újra próbálkozik.
Honesty is kíváncsi, de tudja, hogy ő oda nem megy be. Szilvi ezen is csodálkozik, hogy hogy lehet egy macska ilyen intelligens. Honesty fél Bencus hirtelenkedéseitől, hangoskodásaitól, ijesztgetéseitől, és nem csinál belőle mártíromságot nagyon helyesen, tehát igenis, azonnal menjünk-bújjunk a legtávolabbra. Egyszerűen nem teszi ki magát feleslegesen a problémáknak, hiszen nagyon jól elvan az én szobámban. Haramia viszont természetesen "életét kockáztatja" a kíváncsiság miatt. (Valamint szerintem picit örexik is már az én kismacskám... 8,5 évesen, ha nem muszáj, nem mozdul félálomból percenként csupán azért, mert egy ilyen kis mitugrász, örökmozgó Bencusnak úgy tetszik.)
Viszont simogatni csak Honestyt lehet, de csak magánszférában és Bencus nélkül - amúgy láthatatlan!
Haramiát - természetesen - legfeljebb nagyon rövid ideig, még Szilvinek is, pedig Haramia, ha egyszer ott van, ahova Bencus ezredjére is kiugrál (pl. konyhában), akkor is ottmarad, maximális figyelemmel és készenléttel persze - csak hát ő eleve nem volt soha az a félórákig simizhető, ölbeülő fajta.
Szilvi elcsodálkozott már többször, hogy milyen hatalmas szeretetgombóc ez az intelligens "nagymacska". Honesty bizalommal és természetes nyíltsággal, tudva, hol a határ, veszi igénybe és adja ő is viszont - a szeretetet...
Szilvi az összegyűjtött macskabajszokat egy kis cserépedényben megcsodálta, és bár nem voltam otthon, mikor azt a polcot tette rendbe, de fel se ötlött benne, hogy az szemét, és ki kell borítani. Valamint, ha segítségképpen kiporszívóz az én szobámban is - ha már neki úgyis minden másnap kell -, zokszót nem hallok a tömérdek macskaszőr miatt, amit Dani anno márcsak a poén kedvéért sem hagyott volna ki soha.:))
A lány szereti őket, Honesty a kedvence. És ők is Szilvit - Honesty különösen.:)
És én ennek nagyon örülök...