Szülinap és névnap

Mikor 5-én, múlt hétfőn a reumán voltam, akkor egyúttal a lenti "parasztelosztóban" - ahogy az időpontért és/vagy sorszámért korlátok között kanyargó emberi sokaságot nevezik humorosan, hasonlóképpen a távolsági buszállomáshoz...:)) - vettem a bátorságot és kértem időpontot a nőgyógyászatra. Mióta átköltöztek az addigi helyükről helyileg az SZTK-ba, még nem voltam itt, ennek már több éve.
Némi lelkiismeret-furdalásom minden évben volt, hiszen én el szoktam járni a kontrollokra. Ide is eljártam évtizedekig azelőtt - míg a régi helyükön voltak, illetve azt megelőzőleg 15 évig a klinikára kellett járnom kontrollokra, időnként évente többször (soha nem mulasztottam!). Ez még időpont-kérésesség nélküli időszakban - tehát előbb eldöntöttem ÉN (mindig a hónap volt megadva), mikor megyek, AZTÁN kivettem a szabadságot, s ha megadták, utána kutyakötelességem volt elmenni és letudni a dolgot.
A költözésük után, mivel dolgoztam és nem akármilyen kötöttségek, szabályok és szankcionálások közepette, időm sem volt azzal foglalkozni, hogy hogyan tudok időpontot kérni, mivel a telefonálás is tilos; vagy ha netán a vécén (...) ez sikerülne esetleg, akkor vajon amikorra kapok egy időpontot, akkor majd pont elengednek-e szabadságra!? Mert nálunk ez közel sem volt egyértelmű, amíg húztad a beled, az igát is tudni kellett húzni. S mivel semmilyen egügyi problémát nem éreztem, hálisten, e téren, így néhány éve ezt a témát hanyagoltam.
Más kérdés, hogy a nőgyógyászatra menés nekem rögtön a fogászat után következik, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül...
Nem is ez a lényeg, most végül is úgyis ott jártam, úgysem dolgozom, megkaptam az időpontot, s csak az volt a lényeg, hogy bármelyik nap úgy 13-14 óráig legyen meg a dolog.
Rendben és hamar lezajlott, semmi gond, hurrá, tényleg egy kő esik le az ember szívéről, amikor kipipálhat egy ilyen régóta húzódó kötelességet. Az előtte otthon való őrült készülődés és futkosás - egyik vizes mellékhelyiségből a másikba - volt az akciónak leginkább idegőrlő része.

A legmurisabb, amiről még nem írtam, az volt, hogy ennek a momentumnak az időpontja, amit adtak, pont a szülinapom volt... néhány családtag humorosan könyvelte el, hogy jól megajándékoztam magam ezzel a programmal szülinapom alkalmából!:))) Én is díjaztam fanyar humorként; az biztos, hogy szerintem egyedi dolog, hiszen ezt lehetett volna valamennyire irányítani, nem úgy, mint azt, hogy anno a lányom épp augusztus 20-án szülessen, azt nem igazán tudtam volna.
Utána megvettem végre A macskát, megjutalmaztam magam egy 3 gombócos fagyival, amit a 32 fokos kánikulában egy árnyékos padon, lustán és közömbösen nézelődve tettem magamévá, majd betértem a Mekibe, és vettem elvitelre otthonra mindhármónknak néhány BigMacet és sajtburgert, kertészsalátát. Rendszeresen nem tudnám enni a mekis kajákat, még ha maga lenne az egészség, sem; de azért egyedi és különleges ízharmóniájuk miatt 1-2 havonta egyszer-egyszer meg szoktam venni, csupán azért, mert megkívánom.:) És mert kapcsolódó részeim is szeretik, s ha már én, akkor nekik is kijár...

Otthon rendeztem e-bankon egy mobilfeltöltést nagynénémnek, számára most relatíve ez egy viszonylag értelmes névnapi ajándék, és odamenés előtt bevásároltam a szükségleteit, valamint vettem egy szép, egyszerűen, de gusztusosan díszített sárga rózsát, így köszöntöttem névnapján.
Elég sokan hívták, anyám is elment hozzá, holott most neki nem hatott a fájdalomcsillapítója sem... vitt neki saját sütésű meggyes piskótát és sokféle gyümölcsöt.
Estig pedig én voltam a beteggel.

Hazaérve - és mint reggel és dél körül - folyamatos meglepődéssel láttam, milyen rengetegen köszöntöttek leginkább a FB-on - itt is köszönöm mindenkinek, ha valaki erre téved -, mindre külön válaszoltam; és több más fórumon. Ám jó nagy meglepi volt hazatérve egy olyan különleges szülinapi "torta", mely szerintem nem sok mindenkinél fordult még elő...

Szilviék a Tescóban voltak délután időt tölteni és vásárolgatni, így kaptam a meglepit... valamint jégkrémek is gyarapították a fagyasztót, ehhez jöttek az én mekis kajáim. Szépen megterítette az asztalt, és mivel a kódos hazaérkezésem fent a kaputelefonban jelzi, ha valaki hazaérkezik, Szilvi gondoskodott róla, hogy meg legyenek gyújtva a jelképes gyertyák; szóval csak hökkent megilletődéssel kapdostam a levegőt...