Reuma, ritkulás és szokásos

Péntek du. 2-re voltam előjegyezve még a reumatológia által DEXA-ra.
Előbb mentem, hogy nagynéném szemüvegét le tudjam rendezni, hiszen az egyik szeme szürkehályogműtött, a másik már nem jöhetett össze; így szörnyű neki, hogy nem tud olvasni. Vittem a szemüvegét, hogy csináljunk a műtött, tehát tisztán látó szeméhez oda neki egy üveglencsét, oszt gondoltuk, kísz. Addig nem értem fel magamtól ésszel, míg az optikus nem mondta, hogy de hát az úgy nem lesz jó, mert hogy ez itt színezett  üveg! Ja?! Mondom neki, hogy akkor tegyünk bele olyan színezett üveget. De hát hogy ugyanolyat nem tud. Na, mondom, akkor vegyük ki mindkettőt, és egyforma színezettet rakjunk mindkét helyre, csak az egyik legyék dioptriamentes. Akkor meg kihozta egy jó kis ötjegyű számra az összeget... uhhhh.
És persze legalább háromszor elhangzott, hogy legjobb lenne, ha bejönne a beteg... mire nem győztem hangsúlyozni, hogy nem tud, tehát nem fog!
És mikor már majdnem belementem ez utóbbi megoldásba, megkérdeztem, hogy lényegében, mivel állandóan lakásban tartózkodik az illető beteg, és szerintem nem is igen van szükség egyáltalán színezésre, hát nem lehetne-e az a megoldás, hogy nem színezettre, csak üvegre mind a kettőt, egyik dioptriás, a másik nem. Lehetett. Így egyből 6000 alá csökkent az összeg. Ezt választottam, miután többször lefőttem a probléma nekiugrásától a kánikulában... két hét múlva lesz kész. De ez már valami!
Na, innen mentem az SZTK-ba a csontritkulásszűrésre. Kevés várakozással ez is megszületett - eszméletlen volt nézni, ahogy már du. 2-kor szinte csak én és még egy nő vagyunk az egész épületben, legalábbis azon a szinten - az egügyi intézmény épp kihalófélben volt...
Mindig is szerettem, hogy ha úgy adódott szabadidőm, zsinórban több teendőt letudni, így gyalog és találomos busszal (a sokadik busz- és menetrendvariálás után ez évben e városban) kimentem a város másik túlfelére tüdőszűrésre is, bár még csak 3 hét "múlvára" hívtak - de mindegy, emiatt soha nem szokták az embert elküldeni és roppant gyorsan megvan, tehát ez is le lett rendezve.
Utána busz, hazafelé menés, bevásárlás magunknak és nagynénémnek, és mentem őhozzá. Szokott módon ott töltöttem a délutánt, etetések, vacsiztatás, sorozatnézés együtt, mosogatás, szemétkivitel - és este fél 8 körül haza. Kimondottan jólesett a Szilvi-féle főtt kaja, mire hazamentem...
A délutánok akkor is így zajlanak, ha hétvége van.
Szombat reggeltől roppant aktívan megpróbáltam a saját háztartásom elmaradt dolgait intézni, bevásárlással, mosással, takarítással, unokázással, teregetéssel, közben feltétlen hajfestéssel, mert már roppant utáltam tükörbe nézni. Most én főztem, Szilviék pedig elmentek anyukámhoz dédizni egyet... Mire a jószágállományt is lerendeztem, indulnom is kellett.
Vasárnap is az ilyenkor szokott délelőtti programok és bevásárlás kétfelé után megfőztem, majd elbandukoltam nagynénémhez, ahol a tennivalók között tv-nézéssel töltöttük az időt. Szegényke állandóan azt kérdezi tőlem, hogy mennyire fárasztó lehet nekem folyton idejárni... és hogy őt ez mennyire bántja. De tudom, hogy ha nem tenném, az még jobban bántaná. Nem szeretek nem igazat mondani, de ez pont az az eset, amikor az ember egyszerűen nem mondhatja meg mindig az igazat - hogy hát igen, néha hulla vagyok, és hogy jólesne néha délután egyszerűen eldőlni vagy azzal foglalkozni, amivel akarok, mert millió olyan van... ehelyett nem konkretizálok, hanem úgy mondok igazat, hogy ne eshessen rosszul - talán ez egy másfajta igazság, de igazság, némi kerülővel.
Nem hiszek abban, hogy folyton meg kéne mondani az embereknek melldöngetve és nyersen, "ami a szívemen, az a számon". Én ezt nem tartom különösebb intelligenciának... még intelligensnek tartott emberektől sem.
Nem hazudunk akkor sem, ha a fájó, bántó igazságot máshogy csomagoljuk, valamint ha kikerüljük és úgy válaszolunk, hogy mindenkinek jó legyen. Miért kellene embereket megbántani, ha nem muszáj? Az embereknek kötelezően tudniuk kellene desztillálni (disztingválni - á la moi), egyszerűen nem hiszem, hogy nyugodt lelkiismerettel létezik minden olyan ember, aki nagypofával hirdeti, hogy ő márpedig milyen nyersen őszinte, oda neki az oroszlánt is! Én utálok hazudni, de képtelen vagyok az igazság nevében másokat bántani. Keresztanyám nap mint nap témázik ezen (mert nap mint nap elfelejti, hogy már ezerszer "megvót" a téma), és én ugyanannyiszor megnyugtatom valamivel. Nemcsak ő nyugszik meg egy napra, hanem az én lelkiismeretemnek is így a jobb. Erről ennyit.
Ma reggel pedig a reumatológián kezdtem.
Hát, mit mondjak, nem tartottuk fel egymást sokáig az orvosékkal.
Ránézett a DEXA-leletemre, amit én már laikusként is láttam az előtte 6 évvel készülttel összehasonlítva, hogy szarabbak az értékek még annál is, de ki várt volna javulást ebben a tárgyban? Szóval ránézett a leletre, majd csodálkozva felém kapta a fejét és rámmeredt, majd vissza a leletre, és újra rám. Rosszkedvű, lemondó fejcsóválás, és motyogás: "Katasztrofális..."
Ennyi...
Kötelező gyógyszerszedés: Actonel Trio. Áll az Actonel filmtablettából, melyből 4 szem van és hetente egyet kell bevenni, ugyanabban az időpontban, igen szigorú körülmények között; valamint a Calcichew-D3 rágótablettából napi kétszer - nagyon át kell még tanulmányoznom a 4 oldalas instrukciót, mert sem kihagyás, sem rosszul bevétel, nem mindegy, mivel, nem mindegy, hány órával mi után és mi előtt, nem mindegy, hogy pl. félóráig nem szabad lefeküdni - tehát lefekvés előtt sem; ellenben egy rahedli mellékhatás, amiktől a hideg is kiráz.
Még nem kezdek hozzá, majd valahogy magamévá kell tennem a tudnivalókat, ráadásul valahogy mindenki elfeledkezett arról, hogy a szívgyógyszerekkel hogyan kombináljam, szerintem ő már elfelejtette, hogy 1 hónapja arról is volt szó, hogy hát sajnos, bizony, az is van... én meg szintén elfelejtettem, hogy erre rá kéne kérdezni.
Hiszen még a spenót, sóska, meggy stb. fogyasztása sem lehetséges x idővel gyóccerek előtt és után. Valahogy kibírom nyilván, csakhogy millió ilyen van, és nekem pl. a szívgyóccerek szedése már rutin. Meg kell próbálnom odafigyelnem, hogy mit és mikor...
És az utolsó Actonel előtt kontroll, tehát nagyjából 1 hónap múlva...
Hogy ez nekem hogy hiányzik! De még mindig inkább, mint hogy újabb 10-es-20-as fürdős gyógykezelés következzen, esetleg nemcsak helyszín alapján gyógyfürdős, hanem a szó szoros értelmében... azt megfogadtam, hogy ha fürdős kezeléseket akar adni, arról mindenképp lebeszélem. Az nekem borzasztó fárasztó lenne, és mivel nem is lehetséges pihennem semmit a nap során, így lényegében semmi értelme.
Akkor már inkább megtanulom ezt a gyóccerkúrát.
Most pedig ugrás keresztanyámhoz.