Szolárium

Tudom, megoszlanak a vélemények a szolárium hatásáról, de ezen már rég túlvagyok. Igyekszem ésszel és fokozatosan csinálni - nem sokat markolni.

Ez a 12. nyár, hogy szoláriumban szerzem meg a nyári barnaságot, mert meguntam a nyári fehér- vagy vegyesbőrűséget.:). Soha nem bántam meg, és nagyon jó dolognak tartom, hogy a mai rohanós világban, amikor az ember hajnaltól estig műben van, valamint nincs alkalma nyaralni, de még a kertben napozni sem, mivelhogy panel lévén nincs kert - belevágtam ebbe. Mindig azt szoktam mondani: más megy "Olaszba" meg "Görögbe" meg "Spanyolba" barnulni - nekem nincs lehetőségem, nekem a szolárium az "Olasz" vagy a "Görög", s csak töredékét költöm el annak, amit amúgy azokon a helyeken költenék. Magamat nem állom fehéren, olyan komplexusom van, hogy a szolizás előtti nyarakon évtizedeken át képes voltam nap mint nap farmerben főni, mert nem vitt rá a lélek, hogy levegyem. Tehát ebben az esetben az egyébként is komplexusos, gátlásosabb természetűeknek szükség van az amúgy sem túlzásba vitt önbizalmához némi színre nyáron - marad a szolárium.

Nagy indok még, hogy - legyek bár rigolyásnak nyilvánítva, de - gyűlölöm a strandot, mert: a) nem bírom a napot, b) nem tudok úszni, c) rühellem a tömeget és azt a sok eredménytelen szenvedést, saját levemben fövést a napon - már amennyiben erre lenne időm! -, s mindezeket simán ki lehet iktatni, sőt d) a mai strandárak mellett nem is drágábban jut az ember e) egyenletes barnasághoz f) néhányszor pár perc alatt, g) intim magányban, tanúk és társaság nélkül.

Nem vagyok fehér bőrű, könnyen fog a nap, ám több napon át kellene napi több órát sülnöm, izzadnom saját levemben, hogy valami látszódjék is, tehát erre nyilván nincs idő. Ámde a napozást nemcsak rigolyából nem bírom, hanem "szíves" is vagyok, így ezért sem. Ráadásul az időmből sem von el, lévén, hogy hazafelé a munkahelyről itt a lakótelepemen útba esik és este 8-ig is nyitva van, sőt, hétvégeken is. Annyi időt vesz igénybe, mint az utána következő bevásárlás fele vagy negyede. És marhajó érzés az, hogy amikor ránk zúdul a harminchány fok, akkor egyből tudok úgy járni, mint a többi ember; halászgatyóban és szellős blúzban.

Szóval semmi nem szól ellene és minden mellette, hogy én a szolival elégedett legyek.

Örülök, hogy rászántam magam anno.

Régebben előfordult, hogy még télen is vettem egy-egy turnust - akkor csak azért, mert hihetetlen, de nemcsak az ember fizikai kinézetének tesz jót, hanem pszichikailag sem rossz - a szoli egy olyan hely, ahol pár percig elengedhetem magam, magam lehetek a gondolataimmal, "leengedek", visszapörgetem a napot, illetve eltervezem a következő teendőket; mindezt úgy, hogy miután kiszállok, esetleg még meg is lehetek elégedve az eredménnyel.:)

Természetesen ez magánvélemény és egyéni szocprobléma - én nyilvánvalóan senkit nem akarok rábeszélni, aki elvből tiltakozik ellene, vagy nem zavarja a hókaság, vagy van lehetősége és imád tengerparton sütkérezni.