Évente kétszer hagyomány, mindkétszer Mihály-napi.
Szerencsésen fogtuk ki az időjárást, kellemes hőmérséklet, se nem fújt, se nem esett - ez az idei őszön nem semmi dolog! Főleg az árusok áldhatják szerencséjüket ezáltal, hiszen legalább forgalom is akadt.
Majd fél napot eltöltöttünk a vásározók között, megcsodálva sok megszokott és kevésbé látott, új dolgokat, már meg sem lepődtünk, amikor az indián zenészeket megpillantottuk - hiszen mindig ott vannak, ahol "valami" történik -, és az egyre szaporodó, vásár melletti vidámpark jellegű gyermekszórakoztató helyek, gyermekeket hordozó pónik sem voltak már egyedi jelenségek.
Lényeg, hogy jólesett a séta, a hangulat az enyhe őszi időben, az érdekességek, a Kézművesek utcáján kellőképpen kibámészkodhattuk magunkat és itt-ott fel is "tankoltunk" ebből-abból, s még az eső sem vert el bennünket, mint a májusi vásárnak kb. félútján...
A hagyományőrző részen népviseletbe öltözött együttesek énekei-zenéi hangzottak, s az Ózdról érkező kovácsok helyben mutatták be mesterségük lényegét, vicces kikiáltások kíséretében.
Vettünk néhány szükséges holmit, és néhány olyan dolgot kölcsönösen egymásnak, amelyek nem létszükségletek, viszont kellemes emlékek erről a napról...
Vásári csecsebecsék:
Bejegyzések
Újabb szép emlék! Nagyon hangulatos volt az egész!
VálaszTörlésSzerintem is.:)
VálaszTörlés