Balzsam és megerősítés

A régi kedves baráttól kaptam olyan csodaszép sorokat, hogy úgy érzem, saját blogom emléktárában meg kell őriznem. Ő egy fantasztikus és különleges lélek, akit bár több irányból megkeseríthettek az élet csapásai, lelkiekben mégsem keseredett meg, nem hagyta legyűrni magát, s még most is képes arra, hogy gesztusaival, reakcióival, viselkedésével erőt, vigaszt, biztatást nyújtson az embernek távolból is.

Hihetetlenül és szinte már valószínűtlenül figyelmes - mindig is az volt...

Ő az a kivételes intelligenciájú, művelt és mérhetetlen humanitással megáldott egyén, aki a maga nem kevés baja, múltja tragédiái és szenvedései mellett képes azzal foglalkozni, hogy pl. én, egykori tanítványa - mert nyugodtan mondhatjuk így - verseket farigcsál, és ő az, aki elgondolkozik azon, hogy miből is áll ez az egész, mi célt szolgál, van-e értelme, s szükségét érzi annak is, hogy ezt a cseppet sem jelentéktelen véleményt átadja. Átadja, mert tudja, hogy nekem az ő véleménye számít, mindig is számított; ahogy ő beszél e cselekvésemről, arra oda kell figyelni és abban bízhatom is nyugodtan, hisz teljesen érdek-  - és pláne - abszolút befolyásmentes.

Ő az, aki, ha nem őszintén gondolná azt, amit leír, egészen biztosan nem fáradozna vele, és ő az, aki szép szavakkal csupán pedálozni sohasem akarna és tudna.

* * *

"Amikor első ízben olvastam verseidet,
elfogultan, ellágyultan, érzelemmel telve,
érthetetlen vagy érthető büszkeséggel
és még sok összetevőből álló indíttatásból,
elhatároztam,
hogy mielőtt elmegyek,
legtöbb írásodat, lehetőségeim szerint, elolvasom,
megpróbálom azokat magamban elrendezni,
s talán néhány szóban leírni azt, amit én
kiolvastam belőlük-belőled,
és elküldeni neked.

Természetesen nem egy botcsinálta irodalomkritikusi aspektusból teszem ezt, teletűzdelve sejtelmesen érthetetlen szakkifejezésekkel-képekkel, csupán azt írom le és meg neked, Magdikám, amire egy mezei versolvasó képes, anélkül persze, hogy ennek egyedülvalóságát és valódiságát erőltetné-erőszakolná.
Nem kis lelkierőmbe és végül is "bátorságomba" került, amíg ide eljutottam, hogy lényegében két nagyobb területre vonatkoztatott véleményemet (nagyjából követvén verselésed persze nem tipografált tematikáját) röviden megfogalmazzam.
Teljesen önkényesen választva mindennapjaink testi és főleg lelki megérintetéseinket és azok ránk gyakorolt hatásait, annyit vagyok képes "mondani": mindent úgy érzek én is, mint ahogy te csodálatos tehetségeddel versbe öntötted, sokszor elcsodálkozva azon a bölcsességen, amely csak nálad sokkal idősebbeknek adatik meg.
Nem ún. "világrengető", de még csak nem is igazán sorsformáló, embermegváltoztató, jellemformáló jóra való biztatásokról szólsz és akarod tudomásunkra hozni, a politikának leghalványabb jele nélkül, azt nagyon helyesen kizárt tabunak tekinted, hanem olyasvalamikről, amelyeket bárki észrevehet, ha van lelki és érzelmi szeme hozzá!
Verselésed tematikájának valamivel "nagyobb" részét jelenti intimebb szerelmi érzelmi világod megmutatása, magyarul: költeményeid lírai megfogalmazása.
Csak annyit erről, szerintem "sokrétűsége, sokalanyúsága", azaz ezek összeelegyítése egy olyan szerelmi csodavilágot vetít elém, amely óhatatlan irigységet keltene bennem, ha ismerném ezt az érzést, ennek hiányában legfeljebb egyfajta sajnálkozást kapok önmagamtól, hogy nem szerepelek az "alanyok" között.
Ám szerepel egy férfi, akivel igaz szeretettel-szerelemmel ragaszkodtok egymáshoz, s tiszta szívvel kívánom ismételten és nem először: ezt a szerelmet ne zavarja meg semmi és senki, adjon a jó Isten erőt mindkettőtöknek, hogy majdan erős szeretetté szelídülve a mai érzelem legyen oly erős, hogy kitartson életetek végéig!
Neked, Magdikám, pedig adjon egészséget ahhoz, hogy elviseld a rád váró csapásokat-bajokat-gondokat, azokkal birkózz meg és írj, és írj, és írj, teljesítsd azt, amit a  Teremtő rád bízott!

Ezen saját magamnak szabott kötelezettségem teljesítése után, szép és nyugodalmas éjszakát mára, szombatra pedig jó hosszú, pihentető alvást kívánok neked..."

* * *

Bár úgy érzem, ennyi jót és szépet nem érdemlek meg, de álságos lenne azt mondanom, hogy mindez nem esik jól a lelkemnek. Balzsam a szívnek a mindennapok néha lélektelen sodrásában.

Köszönöm... mindent nagyon köszönök.