2017. január 21., szombat

Szombati miegymás

Ma jót aludtam, de kellett is, mert igen hajnal felé feküdtem le.
Bencust negyed 2 körül elvitték.
Főztem rizses csirkeszárnyat, és leveskockából eperleveles készítményt, mindig ilyesmit csinálok, ha levesigényem van és nem valami gazdag levest akarok főzni, de nem is zacskós instantot akarok enni.
Mondjuk, a bablevest is elég sűrűn megcsinálom, 5 perc alatt kész. Persze két doboz babkonzervből, és feltétele az is, hogy legyen tejföl, vagy minimum tej.

Ma is versírás volt, ill. du. olvasás, sőt, színeztem is már -- mert megkívántam, olyan régen jutottam hozzá -- egy fél macskát.:))

Délután-este Szilvi ült gépnél, ezeket ezalatt csináltam.
10 után ültem géphez, 5 óra óta várt itt Dia 3 újabb kisebb wordös cucca, hogy megkérne, hogy korrektúrázzam már meg. Neki már tényleg úgy a 7. külön cucca körül tartok, ebből 3 nagyobb volt.
Ahhoz képest nagyon jól csinálja, de vannak alapvető és maradandó hibái, viszont kivételesen roppant odafigyelő és tanulékony. Máris sokkal jobb, mint az elején. Odafigyel, nem replikázik, elfogad, elismer, elhiszi, ha hibázik és igyekszik meg is tanulni, amiket írok (szoktam neki egy kis összefoglalást írni azokról a helyesírási, formázási dolgokról, melyekről úgy gondolom, hogy meg tudná csinálni -- és tényleg látszik rajta, hogy tanult már sokat). Azért ezekre is ráfért a korrektúra.
(Neki még ingyen is jobb dolgozni, mint azoknak, akik tízszeres munkával [nyilván ingyen] elvárták, hogy szövegboxokban szövegben írjam minden hibához oda, hogy mit kell javítani -- na, ilyet soha többet, még pénzért sem! --, mert hogy ő akarja eldönteni, hogy megcsinálja-e vagy sem. Én csak azért mentem bele, mert így olvashattam a regényét, de bevallom, annyi hiba volt, és a szövegboxokba már annyira nem fértek el a sorok közt a dolgok, hogy ezerszer egyszerűbb lett volna ugyanígy kapásból kijavítanom.
És persze ő az, aki az ezt követő 5. könyv után sem nagyon tanult (bár szerinte igen és sokat!), mert ugyanazokat újra és újra elköveti.) Szerencsére egy ilyen regény volt csak, utána szerintem ő is rájött, hogy azért 3 napi ingyenes megszakadás után úgy, hogy ráadásul ő az egészet 2 óra alatt kijavítja, mivelhogy vagy szándékkal, vagy figyelmetlenségből ezt-azt nem csinálja meg -- hát ezért kár dolgozni. Úgy éreztem, nem értékeli, nem tiszteli a szakemberi munkát. Akkor csinálja maga, szerintem...
Oké, jótékony idióta s*ggfej vagyok, de nem tehetek róla, ha úgy érzem, tudok segíteni, akkor nem tudok nemet mondani, csak bizonyos esetekben, amikor már előre érzem, hogy ez még tőlem is rettenetes balekság lenne.
Érdekes, most nem jut eszembe olyan, amikor én úgy kértem volna szívességeKET bárkitől is, hogy nem fogadtam volna hatalmas alázattal és nem honoráltam volna valahogy.
Napsütéses, fagyos napok vannak. Jég állandó, és a mínuszok is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése