2017. január 13., péntek

Anyámnak gyógyszerkiíratás és csomagátvétel

Nagy örömömre, miután megkerestem biztosra és megtudtam, hogy páros hét van, így konstatáltam, hogy a doktornőnk rendelése pénteken páros héten pont délutánra esik. S mivel túl akartam lenni anyámnak a gyógyszerkiíratásán, ezért úgy készültem, ma elmegyek.
Tegnap össze is írtam a gyógyszereket, ma felhívtam még egyszer, hogy nem hagyott-e ki valamit a múltkori telefon alkalmával, még a biztonság kedvéért ráírtam a TAJ-számát is a papírra, plusz hogy melyik gyógyszerből kéri a háromhavit és melyikből csak egyhavit stb., így gondoltam, délután a rendelés elejére, azaz 1 körül már húzok is.
Egyébként 10 óra körül szinte hömpölygő hóesés volt, gyönyörű. Csak azért nem fotóztam le, mert túlságosan fáztam kinyitni az ablakot és kihajolgatni rajta...
Pedig kár volt elmulasztani, mert egy óra múlva átment havasesőbe, később meg szimpla esőbe. Az erkély kopogásán volt lemérhető... Így aztán az addig mindent fehéren borító hótakaró minőségileg hátrányosan megváltozott... Sajnos, fekete tócsák, lyukak keletkeztek a hóban, az utak, járdák megint feketéllettek. De ez semmi ahhoz, hogy fizikailag is meg kell tenni az utat ebben a latyakban az orvosi rendelőig.
Most meg már kötelezővé vált a menés, hiszen megérkezett az elmúlt szombaton a Régi könyvek antikváriumból online rendelt csomagom az általam jelzett PickPack csomagátvevő helyre, és mivel az is a rendelő felé van, csak még távolabb, ezért roppant célszerű volt mindkettőn egy úttal esni túl.
Nem szeretem halogatni a dolgokat, amennyiben nem "haldoklásról" vagy más kellemetlen egügyi dologról van szó. Anyámnak még volt a leghamarabb elfogyó gyógyszeréből 8 db, tehát nem lett volna kötelező ma menni. A PickPacktól reggel jött e-mailben és sms-ben is jelezték, hogy a csomag egészen 20-áig átvehető. Tehát szerintem a helyemben sokan eltrehánykodták volna a mai napot, pláne, hogy nem is voltam még jól.
Igazándiból aggaszt a kb. három napja fennálló, kifejezett tüdőfájás. Én nagyon hátfájós vagyok, tehát jól ismerem, így a különbséget is. Ez most nem a reumás jellegű hátfájás! A bal lapockám körüli tompa sajgást érzek. Ez idegesít. Ugyanakkor nem akarok az orvosnál kitálalni egy bő kéthetes betegségről, mert valahogy nekem most nem hiányzik a letolás.
De el is gondolkoztam azon, hogy egész életemben kaptuk a tüdőszűrőre való behívásokat, sőt, emlékszem olyanra gyerekkoromból, hogy még meg is büntették, aki nem ment. Vagyis kötelező volt.
Most meg -- mint annyi mindenben -- átestünk a ló túlsó oldalára, tehát nemhogy nem kötelező, de már behívót sem küldenek! Ez azért nem annyira tetszik, főleg, ha a keresztanyám dolgára gondolok... hiszen az időpontja előtt abszolvált tüdőszűrőn fedezték fel neki a daganatot, és hívták a tüdőgondozóba, ahol is gyors műtétet javasoltak. Ugyanis a tüdődaganat az egyik leggyorsabban áttéteket képző fajtája a ráknak...
Akkor megműtötték, 2001 nyarán. Sokat gyengélkedett vele, én jártam lemosdatni stb. akkor is. De idejében elcsípték, és kapott még 10 évet az élettől!
Na most pedig már nem jönnek tüdőszűrőpapírok. Mindnyájan ki vagyunk téve ennek és hasonlóknak?
Azt hiszem, 2012-ben voltam utoljára, azóta nuku. Oké, 2014 júniusában volt egy tüdőröntgenem, az epeműtétem előtt. Ha gond lett volna, bizonyára megtudom. De akkor is... annak is már 2,5 éve.
Tudom, hogy munkaköri, elhelyezkedési esetekben mindenképp kell mellkasröntgen, de ez engem már nem fenyeget. Azt is tudom, hogy pénzért elmehetek szűrésre, bár azt nem tudom, milyen alapon megy, úgy biztos nem, hogy beállítok, hogy jöttem már egy eksönre, és fizetek; hanem feltételezem, időpont kell. Na mindegy, majd lesz valahogy, ha úgy adódik.
Mindenesetre nem vagyok nyugodt ettől az alattomos tüdőfájdalomtól.
Anyámmal megbeszéltük, hogy valószínűleg nem tüdőgyulladás, mert akkor feszt köhögnék még mindig és lázas is lennék... Oké, nem mérem a lázam, mióta úgy gondolom, hogy nincs, és most már csak ritkán jön rám rohamokban a csaholás, éjszaka pl. már nem, amiért hála és köszönet.

Szóval 1 után elindultam nagyon óvatosan elintézni ezeket a dolgokat.
Utálom a lesepert járdákat, főleg, ha tocsog rajtuk az esőáztatta hómaradék...
Én bármiben, bárhol el tudok esni! És az már nekem akár végzetes is lehet.
Bementem a rendelőbe, ahol az én doktornőmnél nem volt senki. Az előző terembeli két orvosnál is 1-2 fő várakozott csak a rendes tömegnyomor ellenpontjaként. Ezért érdemes péntek délután orvoshoz menni!
Az én doktornőm utáni rendelőnél viszont mindig ücsörög 4-5 ember. Mivel ott van a legkevesebb szék, ezért többen errébb ülnek, ezért nem mindig tudom, hogy az hova várakozik. De most úgy nézett ki, hogy a beteg, aki 2 perc várakozás után kijött és szólt, hogy lehet menni, az én voltam.
Tehát most nem úsztam meg azzal, hogy Juditka kijön és kezébe nyomom a cuccost, hogy anyámnak szeretném a gyóccereit kiíratni... bementem. Doktornő épp telefonált, így Juditkának adtam oda a papírt és mondtam, hogy anyukámnak... izé.
Mire a doktornő végzett a teflonálással, már csak alá kellett, hogy írja a recepteket.
Beszéltünk még pár szót anyám hogylétéről, csodálták, hogy még ennyi idős korára is mennyire aktív. Mikor mondtam, hogy bottal jár és nem megy ki a házból, max. két háznyit a kisboltig; meg hogy nyáron kertészkedett, most is néha fát hasogat, behord, süt és főz, begyújt -- majd elájultak. 86 éves lesz júliusban...
Ezután már jöhettem is, úgy döntöttem, franc se szól a kéthetes kórságomról, meg hogy fáj a tüdőm... talán elmúlik, sőt, biztos elmúlik! Ha nem múlna, majd visszajövök... eh.
A gyógyszertárban kiváltottam a Betaloc-ZOK-ját, mert az a legfontosabb. A többit receptben viszem, és majd öcsém fokozatosan, ami kell neki, kiváltogatja.
Közben erősödött az eső... kapucni fel.
Ezután egy kicsit átcsoszogtam még délebbre, ki a lakótelepről, néhány úttest, útkereszteződések (imádom...), és egyszer csak odaértem a benzinkúthoz. Természetesen nem volt nyilvánvaló, hol van a PickPack, ezzel itt mindig megszívom, legutoljára pl. épp átépítések miatt volt keresgetős állapotban...
Most lett itt egy Interspar bolt, és egy sepregetős fickót megkérdeztem, hogy hol lehet csomagot átvenni, mondta, menjek be a bótba nyugodtan, és ott a végén majd a hölgy.
A hölgy meglehetősen robotszerű volt, se egy mosoly, se egy kedves szó.
De meglett a csomagom, én vittem minden adatot, de semmire nem volt szükség, pedig emlékszem, volt, hogy még az sms-t is meg kellett mutatni... vagy kiprinteltük a mélt, amit kapott az ember.
A személyimet el sem vette, idenyomott egy blokkszerű valamit, ahol ki kellett töltenem sk. a saját adataimat, majd utánvéttel fizettem 3020 Ft-ot, és már kész is volt. Közben kétszer levertem a pult szélén felsorakoztatott csokimikulásokból -- az ember ettől a nagy beöltözéstől nem érzékeli az árut annyira, de mondjuk, nem is kéne szerintem apróságokat pultszélre tenni --, ez már másodjára tényleg nem hiányzott, de még csak nem is vette a saját szerencsétlenségemről szóló "humort" a hölgy, hogy oldja kissé a zavart. Éppen gondoltam, hogy lám, Szilvi milyen kedves eladó volt, egyébként anno a férje is úgy nézett ki, hogy mindenki hozzájuk akart állni... Meg lehet látni pl. a sokpénztáros helyeken, amennyiben választék van, úgy a Tescóban is, hogy hova álljon az ember. Valahogy látszik a dógozó arcán, hogy lekezelő, netán bunkó, unempatikus-e, vagy vevőcentrikus, kedves. Ennek a csajnak itt, ugye, van munkahelye... nyilván ismerőse is.
Küldött az átvétel után másnap a PickPack kérdőívet, mely elég részletes volt, sok mindenre kitért. Ha akartam volna, a célzott kérdésekre válaszolhattam volna, amit éreztem az eladó hozzáállásával kapcsolatban, de ááááá, kisebb bajom is nagyobb. Nem fordul ez olyan sűrűn elő, hogy érdemes lenne szóvá tenni, végül is megvan a csomag, a többi le van tojva.
Örültem neki, le is fotóztam természetesen: három macskás könyvre bukkantam ebben az antikváriumban:


Úgy gondoltam, hogy vagy anyám, vagy Dani karácsonyi ajándékaként tudom be, az ő háromezreiket sem költöttem el még ajándékra ugyanis, sajnos, nem mániám és mint látszik, nem is nagyon tudom. Ez most kivétel...

Ja, fontos dolog, hogy szerencsémre késő este tudatosult bennem, hogy ma volt péntek 13. Még jó, hogy amúgy nem vagyok babonás, de most lehet, hogy ha tudom előre, még sokkal fosósabban totyogom le ezt a majd két kilométert oda-vissza a latyakban... viszont akkor a csaj semmilyen hozzáállását ennek tudom be.:)

1 megjegyzés:

  1. Magdi, nyugodtan mehetsz tüdőszűrőre!Míg a Jerikón volt, se beutaló, se időpont nem kellett, csak odamentem, megcsinálták, egy hét múlva mehettem az eredményért, és kész. Csak legutóbb, szeptember környékén, amikor voltam utoljára, a Jerikón pont elromlott a gép, és így a Bethlen utcai rendelőbe kellett menni, ahova persze kellett időpont. Azóta nem tudom, hol csinálják, megjavult-e a gép, vagy végleg az OTI-ban csinálják, meg kellene érdeklődni. Ha nem akarsz az eredményért elmenni még egyszer, vihetsz egy megcímzett, felbélyegzett borítékot is, és kiküldik az eredményt. Nekünk fizetni sem kell, szerintem a korunk miatt. Én minden évben elmegyek, és még egyszer sem kellett fizetnem! Ennyit tudtam segíteni, puszi

    VálaszTörlés