Gyorsan telnek a napok

Akinek volt vágásos hasműtétje az LP-s előtt, az bizonyára észlelte a különbséget: az LP-s műtét után rendkívül hamar rendbejön az ember hasfala. Össze sem lehet hasonlítani a vágásos műtét utáni állapottal.
Még élénken emlékszem a 2001-es nagy, hasi függőleges cipzáramra, és hogy hetekig mennyire labilis volt a hasfalam, meggörnyedve, lassan jártam, és ösztönösen mindig védtem kezeimmel a hasamat, pl. lehajlásnál. Mennyire húzós volt még hetek múltán is még az orrfúvás, tüsszögés is, és hetekig nem lépcsőztem, nem cipeltem. A leesett cuccokat -- pl. papír, könnyű, vékony tárgy --, ha lehetett, lábbal vettem fel; ha nem, otthagytam; mert úgy éreztem, szétcsattan a vágásom. Még 1 hónapos műtötten is hőemelkedésem volt. Egyszóval sz@rul voltam nagyon, gyenge és használhatatlan.
Most, 7-10 napos koromtól gyakorlatilag semmiféle felülés, ágyból kikelés nem okoz gondot, el is felejtem, hogy vigyázni kéne. Lépcsőzni és cipelni továbbra is mérsékelten és lájtosan, de amúgy bármit megcsinálok, ami kevesebb erőt igényel még pl. egy porszívózásnál vagy ablakmosásnál. Szóval főzök, mosogatok, mosok, ágyazok, teregetek meg hasonlók.
Éjszaka nem hogy vígan tudok bármelyik oldalamon feküdni, de egyik hajnalban hason fekve ébredtem. Úgy szeretek legjobban aludni. Nyilván álmomban sem fordulnék hasra, ha bármi kellemetlenséget észlelnék.
Kórház után nem igazán feküdtem az éjszakákat leszámítva ágyban vagy ágyon. Tökéletesen elegendő volt az ülés is a pihenéshez. Talán 1-2 órákat hevertem ágyon délutánonként, olvasva, feltámasztva.
A varratszedés után ebéd szempontjából 3 napig csirkehúslevest ettem grízgaluskával, csirkehússal, sárgarépával -- csak sóval ízesítetten; valamint reggel-este kekszet vagy piskótát. Eleinte pucéron, aztán rákentem a sárgabaracklekvárt. Naponta megettem egy zsömlét parizerrel vagy baromfisonkával, egy pár nap múlva margarint is kenve bele.
Ezután 3 napig ettem ebédre 2-2 főtt csirkeszárnyat pirított grízzel és alma-birsalma befőttel. Mindezeket anyám készítette. Jólestek és semmi bajom nem lett tőlük.
Aztán szintén 3 alkalomra volt elegendő 1-1 kisadagnyi kaja, amit előre lefagyasztottam és szintén anyámtól eredt: állt 1-1 párolt csirkealsócombból és kevés párolt petrezselymes rizsből és sárgarépából.
Vacsoraként időnként pirítottam kenyeret, és margarint kentem rá. Egy kis szelet bőven elég volt.
Mikor anyámnál voltam, a fűszerezés és létyó nélküli töltött édeskáposzta volt az ebédem, és utána hazahoztam jó adagot, melyet másnap sima vízben megfőztem. Ezt ettem még plusz 4 teljes napig ebédre! Nem untam meg.
No, ezután, kéthetes műtötten kellett valamit főznöm. Kórház előtt begyűjtöttem és lefagyasztottam pár adagnyi csirkemellet -- ez nekem azt jelentette, hogy vettem 2 csirkemellet és abból csináltam 4 adag fagyasztottat. Egy adagot felengedtetve hajszálnyi olajon teflonba odaraktam, majd vizet öntve rá tettem hozzá egy leveskockát, valamint két szál sárgarépát vékonyra szeletelve, hadd főjön a hússal. Mellé krumplipürét csináltam margarinnal összetörve -- s két napig ettem.
Ééééés -- és ez itt a lényeg! Kéthetes műtötten gondoltam, próba -- cseresznye: megpróbáljuk a kávét!
Mégpedig az általam használt 3 in 1 Nescafét, egy zacskónak a felét, fél adagnál kicsit több vízzel.
Kicsit felturbósodott a bélmozgás, de semmi egyéb, semmi fájdalom vagy hasonló... úgyhogy másnap reggel a másik fele a reggeli kekszek után, és délután már egészet ittam.
Nagy kő esett le, hogy végre már ihatok kávét!
Már ettem csirkehúskrémes zsemlét, baromfivirslit, sajtos rolót, sajtkrémet. A szendvicsekhez, hogy változatosabb legyen, már zalát is simán eszek a parizer és sonka helyett, illetve mindhez mellékelek némi trappistát is. Hiányzik a zöldség, persze, meg hát legalább valami mártásféleség -- itt jött be a ketchup, mivel mustár és egyebek még nem jöhetnek szóba.
Édességhiányom jól kezelhető azzal, hogy végül is szűk 1 hetes műtött koromtól kezdve nyugodtan lehet enni margarinos kenyeret (aprómag nélküli gyümölcsből készült) lekvárral vagy mézzel. De ettem már natúr krémtúrót is!
Csoki helyett kitaláltuk a cukrot. Természetesen olyanokat, amelyek abszolút csoki nélküliek. Mézes negróval kezdtem, aztán jött a kávé ízű aprócukor és a zselés cukrok.
Úgyhogy lassan, de biztosan haladunk előre.

Még ami hiányzik legjobban, az a szénsavas.
Meg a köretek... mert én mondjuk,  nem annyira vagyok krumplis, még szerencse, hogy egyelőre köretként a rizs és a pirított gríz is eleve megengedett. Viszont kedvencem a nokedli, a tarhonyát is szeretem, és régebben igen gyakran megcsináltam bármilyen pörköltet, bármilyen tésztával... Ezek még, meg a rántott cuccok, tojás, hagymás, füstölt dolgok; olyan kaják, amiben bármi kövér is van (pl. szalámi, kolbász), nem jöhetnek szóba. Mákot talán soha nem lehet enni, meg aprómagvas gyümölcsöket. Bár nyers gyümölcsöt még egyáltalán nem mertem semmilyet, és nyers zöldséget sem.
Mindenesetre már valahogy csak életben lehet maradni. Gondoljak csak a liszt- és tejérzékenyekre, pláne, ha még mondjuk, cukorbetegség is társul mindezekhez -- nos, ők mit esznek? Az én repertoárom ehhez képest maga a Kánaán.
A kávé, két bő teljes heti nélkülözés után mindenesetre felért egy karácsonyi ajándékkal...:DD
Szombaton (hazajövés 10. estéjén) beadtam magamnak az utolsó Clexane injekciót. Még nem szoktam meg, hogy nem kell most már szurkálnom magam; minden este eszembe jut...