Szülinapi cicák

Újabb macskáim - na persze nem igaziak, még szerencse...:)) - minden hitetlenkedésem ellenére valahogy még betuszkolódnak minduntalan a polcokra. Nem is tudom, már évekkel ezelőtt úgy gondoltam, hogy dugig van minden, s egy gombostű sem... aztán mégis azóta már nem tudom, mennyi, de nagyon sok (leginkább) fa-, kerámia-, üveg-, porcelán-, marcipánmacska és -oroszlán - és társai - érkezett a házhoz, s valahogy egyet sem kellett visszaadnom.

Most szülinapomra is kaptam néhányat...

Igaz, mindemellett még könyv, 4 dvd, Merci csoki, többszáz, közös programról előhívatott papírfotó és velük fotóalbumok, marcipánrózsa és -cica is helyet kapott nálam, s a vicc az egészben, hogy én már augusztusban megkaptam a szülinapi ajándékot a kedvestől, egy böhömnagy vinyó "személyében", készen és beszerelve... hogy ne vinnyogjak tovább, miszerint nem férek el a gépemben... tehát mindez "csak amolyan pótajándék" állítólag, mert hát nem mehetünk el amellett, hogy a születésnapom ténylegesen éppen találkozási alkalomra esett.

Én tudom, hogy öröm ajándékozni, én is szeretek! Sok mindenkit igen sokszor ok és alkalom nélkül meglepek, megajándékozok, és boldog vagyok, ha bejön. Még akkor is jó érzés, ha tisztában vagyok vele, hogy viszonzást sem várhatok; mivel ezzel, mint írom, tisztában vagyok és mégis örömet okoz, ez mutatja, hogy tényleg szeretek ajándékozni. Ám még mindig hihetetlen, hogy létezik ember, akinek ennyire látványosan nagyobb örömet okoz, ha ő ajándékozhat, mint mikor ő az ajándékozott... s ezzel sajnos, én nem is tudok versengeni...