Halászléparti

Szinte már mondhatom, hogy megszokott társaságunkkal ültünk össze újra Gyálon, Sophie-éknél szegedi halászlét enni. Ez szombaton történt, előtte csütörtöktől elkezdődött nálam valami kór, heveny garatgyulladás és utána - jóanyám kifejezésével élve: - igazi "Manó-féle" nátha. (Tudniillik, amivel az ember 2 hétig haldoklik, és további 2 hétig lábadozik.) De ezt akkor még nem tudtam... ráadásul ilyenkor nekem pár nappal előtte meg kell vennem Pestre az IC-jegyeket, ami csaknem 9000 pénz. Pénteken már nem voltam benne biztos, hogy jól tettem-e azt, hogy előző nap megvettem a jegyeket, de csodák csodája, némi alapgyógyszer, cseppek, miegymás hatására szombaton mintha szabadságot vett volna ki a betegség, egészen gyógyult állapotban léteztem. Így korán keltem, készültem és vonatoztam... majd némi vásárlás következett, aztán indultunk különböző tömegközlekedési eszközökkel Gyálra, ahol a buszhoz már elénk jött a házigazda.

(A lányok, akiket sikerült megleptem 1-1 cicás fülbevalóval. Flami leendő szülinapjára egy akksitöltőt is kapott akksikkal tőlünk Istvánnal, reméljük, ezáltal gyakrabban fog fotózni ő is...)

Mivel délelőtt - és előző napokon is - feszt esett az eső, így a kaják bent, a konyhában sültek-főttek, de ettől nem lettek rosszabbak! Nem is tudom, Sophie hogy tud ennyi mindent csinálni egy szűk délelőtt alatt... tekintetbe véve, hogy előző nap még ő is dolgozik.

Nagyon kellemes időt töltöttünk el ott estig, s az addig esős idő ott is kegyes volt hozzánk: ha borús is volt az ég, de legalább nem esett, és igen nagy létszámmal tudtunk a teraszon létezni.

Természetesen voltak egyéb finom sültek is (tarja, egyben sült - talán malackaraj? - szeletelt hús, kakassült, rántott hal, fasírt...), hogy a salátákat és tiramisut, valamint töméntelen mennyiségű sütit ne is említsem...

A halászlé annyira finom volt, hogy szinte folyamatában éreztem, hogy "részemmé válik"... nem is tudtam mást megkóstolni, mint egy kanálnyi tiramisut, valamint este egy sült kakasszárnyat és egy fasírtot - természetesen magaslatokban beszélnék mindenről...

Nagyon jókat beszélgettünk, rengeteget röhögtünk, fotóztunk, és pingpongoztunk is - még engem is rábeszéltek, holott életemben nem csináltam. Ennek ellenére úgy éreztem, meg tudnám szokni ezt is!:)) Még akkor is, ha a felső képen látszik a tanulmányozás mélysége... valamint hogy néha keveredett a pingpongozás a tollasozással - aki kíváncsi, hogyan is kell azt csinálni, bármelyikőnk nagyon szívesen tollaspingpong-oktatást vállal...

Amúgy pókos napom volt, már reggel, ahogy az állomásra menet vártam a buszt, a háncsszatyrom szélén felvittem magammal a buszra egy keresztespókot... mikor a buszon ellenőriztem a vonatjegyeket, mozgást észlelve a szemem sarkából rémülten láttam meg őkelmét, amit, sikolyomat visszafojtva igyekeztem hiszti nélkül leseperni a jegyekkel... látszott rajtam valami, amit aztán a szemközt ülők vigyorogva konstatáltak, s egy férfi oda is szólt, hogy szerencsét hoz! Talán azt hozta, hogy nem voltam egész nap rosszabbul, sőt még azt a meggyőződés is elültetődött bennem, hogy kis futó nátha volt és kész, ennyi... (persze nem...)

Aztán Sophie-ék udvara körbe van ültetve szép, sudár tujákkal. Minden tuját egy-egy terjedelmes pókháló, s bennük azok gazdái - szép nagy keresztespókok - kötnek össze, amit napközben előszeretettel fotóztam is.

Este, mikor már búcsúztunk, kis híján fejjel beleszaladtam az egyik, ereszről alácsüngő ízeltlábúba. Valamiért véletlenül hátrafordultam, s mivel közben továbbléptem, így utólag konstatáltam, hogy ha nem fordulok vissza, éppen pofán csapom magam a pókkal... jááááj...

Nincs nekem semmi bajom a pókokkal, csak legyenek kicsit messzebb tőlem.:))

Sophie nagyon tökély háziasszony volt, szinte tömőfával dugta volna az emberbe a finomabbnál finomabb kajákat, és pakolt annyi halászlevet, hogy másnap kettőnknek tökéletesen elég volt ebédre!

És ráadásul, mikor már kezdtünk picit megijedni, hogy hogy fogunk kitalálni az igen kacskaringós, erdős, sötét, ismeretlen úton a buszhoz, párja önfeláldozta magát és kivitt bennünket odáig.

Szép, hangulatos nyárbúcsúztató tali volt...