A nagy izgalmaktól nem számoltam be róla, hogy közben szerda este lett egy új mobilom, amit már említettem, hogy hogyan és miképpen. Szóval Daninak lejárt a két év hűsége, és miután lebeszéltük, hogy mindegy, ha megszűnik a mostani csomagunk és máshogy fogják hívni, de a családi csomaghoz ragaszkodunk. Így a Telenor Lightot választottuk (bár Daninak Blue van, valamelyik formája a 3 közül, mert ő azt a telefont használja nem csak a családira, de mindenre).
Beszámoltam már a lényegről pár napja, de aztán végül is elég sok habozgatás után csak nem mondott le az ezzel járó, 2 év hűségnyilatkozat alapján vehető kedvezményes telefonról, mivel nekem elég régen a dupla számjegyű telefonjaimmal hol ilyen, hol olyan gondok vannak, megvette nekem.
A 38100-as telefon 9900-ba került. Ezt kaptam tőle előre név- és születésnapomra, melyet remélhetőleg megérek.:) (Ilyeneket eddig is mondtam, nem kell azonnal depresszióra asszociálni -- a rosszat is igyekszem némi humorral kifejezni. Ráadásul magammal szemben nem kötelezem magam az elhallgatás udvariaskodására, tehát benne van sok minden a pakliban.)
Én egyébként nem kapálóztam soha okostelefonért. Amire én használom, nekem tökéletesen megfelelt a "lábbal hajtós". Fényképezésre többre becsülöm a fényképezőgépet, nem vitatom persze, hogy vannak helyzetek, amikor szükségmegoldásként príma lehet, ha nincs nálad a fényképező, és valami egyszeri, különleges alkalomról van szó.
De igazán nem mondhatom, hogy két év "szavatosság" után már rúgkapálok a legújabb típusért, hiszen dupla számjegyű évszámilag mindkét telefonom, amiket ráadásul szintén Danitól kaptam. Anno a két első telefonomat sk. vettem, de az már tényleg ezer éve volt...
Ráadásul bevallom, nekem valahogy a szinte már-már hozzátartozó magatartás teljesen unszimpatikussá tette a dolgot -- az a felsőbbrendűség, mindenkit lenézés, az a társaságbeli telefonbuziság, amivel megalázza a társaságbeli keveseket, ez a fajta magatartás késztetett arra, hogy megosztottam mindig az ilyen helyzeteket kifigurázó posztokat.
Pl. a nagyi egyedül beszél a nagycsaládban, hogy mennyire örül, hogy ünnepekkor összejön nála a család. Az asztal roskadozik, amit nyilván a nagyi tömött tele több napig tartó sütés-főzéssel, a családja várásával, örömet szerezni akarásával; s mindezt a hálás család tagjai prímán értékelik és "természetesen" marhára figyelnek a nagyira... mindeközben egytől-egyig bele vannak merülve az okostelefonjaikba. Na, ez a halálom...
És persze vannak személyes élményeim is, amelyektől csendben, de attól még kinyílt a bicska a zsebemben...
Nem tudom, nekem ezt tanulnom sem kellett, vagy benne van valahogy az ember intelligenciavilágában, vagy teljes mértékben hiányzik belőle.
Én viszont nem leszek ilyen, sőt. Kizárólag akkor fogom elővenni a telefont, ha hívnak. Soha nem szerettem a feltűnést, és én tutira nem fogok hivalkodni vagy szórakozni vele társaságban, közösségben. Mondjuk, egyelőre tanulni is kell, hogy hogy kell pl. írni vele...
Szerda este Dani áthozta a telefont, s mivel előtte cseteltünk, telefonáltunk, így az is kiderült, hogy a Telenor után randija is van, és azért is nem jött egyből, mert több mint egy kiló csirkemellből főztek kétféle csirkét. Az egyik gombás-tejszínes volt, a másik chilis-fokhagymás. Mondta, hogy nagyon sok lett, és hogy nem kívánom-e, mert nagyon szívesen hoznak át a telefon mellé...
Mi tagadás, mostanság alig bírom kitalálni, mit kéne enni, mindig szárazsütit és teát sem ehetek, néha vágyom valami normálisabb kajára, mióta nem hányok, bár a gyomrom még kevésbé együttműködő a kemó óta, mint azelőtt.
Lényeg, hogy este fél 10 után meg is jelentek a barátnővel -- már szerintem 7-8 hónaposak --, és hoztak egy kis doboz chilis-fokhagymásat. Jó félórát elbeszélgettünk a telefonról, erről-arról, Dani sebtében mutatott a telefonon ezt-azt, amik a legfontosabbak, ha mindent el akart volna mesélni, reggelig tartott volna. Renit is nagyon aranyos, szimpatikus lánynak láttam.
Szóval hihetetlen, de lett egy telefonom. A csak családi csomagra használt Nokia ezennel tárgytalan, a száma ezé a telefoné lett. A még idősebb Samsungom viszont, a "köztelefon" megmaradt.
A tecsós cégnél intézte ezt az egészet, és hála istennek, de elintézte egyben a kártyás telefonjaink (az én Samsungom és az anyám mobilja) tulajdonjogának igazolását, ezek után mindkét telefont Dani a saját nevére vette. Ezekről papír is van.
Ugyanis jó ideje parázunk ezen, hogy tulajdonjog igazolása stb., amit reklámoznak ugyan, hogy neten is pár perc alatt megoldható, de én próbáltam: nem oldható meg, mert a szerződéskötéskor állítólag kapott jelszót is kéri... kinek vannak meg dupla számjegyű telefonjaiknak a papírjai, ki emlékszik, hogy voltak-e egyáltalán akkor jelszavak kártyás telefonoknál? Szerintem senki, úgyhogy lesznek még ebből gondok. És mi van, aki nem is tud róla, hogy július 1-jétől állítólag, aki nem igazolja a telefonja tulajdonjogát, megszüntetik a számát?
Szóval nagy kő esett le a szívemről -- anyám meg nem is tudott nyilván az egészről!, meg aztán naná, hogy ő aztán biztos bement volna a Telenorhoz!, mikor még azt a számot hordja, amit vagy 15 éve én vettem neki, a Siemens A40-ét? Én úgyszintén nem...
Dani viszont sokkal könnyebben el tud ilyesmiket intézni, főleg, ha fiatal hölgyek az ügyintézők, és ő odamegy mint sármos fiatalember. Tényleg ez van, sokadik eset már, ami következtében ez bebizonyosodott.
Személyesen kell menni, ezt másnak is mondom, aki nem tud róla, mert akkor megszabadul az ilyesmitől, mint hogy szerződéskötéskor kapott papírok, jelszó meg ilyenek, melyek már esetleg tizenéve nincsenek is meg.
A Daniék által hozott chilis-fokhagymás csirke kicsit sós volt, ahogy Reni mondta, de ettől függetlenül jólesett. Nem látszott soknak, mégiscsak harmadát tudtam megenni. Másnap ebéd gyanánt megettem a következő harmadát. A harmadik harmadot pedig Szilvi ette meg.
Tiszta röhej az étvágyunk... de talán jobb is így.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése