2017. április 30., vasárnap

Vasárnapi állapotok

A vasárnap hasonlított a szombathoz.
Azért a kezdetét leírnám, mert az számomra is röhejesen alakult.
Szóval, annyiszor fel kell kelnem éjféltől hajnalig, hogy néha már időzavarom van. Pisilni, csikarásból kifolyólag stb., vagy fél 6-kor macskákat etetni.
Aztán aludtam még, de az volt a furcsa ebben az egész pár órában, hogy mindig, mindig ugyanazokat a jelentéktelen álomrészleteket gyűrtem. Valami zárral kínlódtam, és folyton, folyton; már nagyon untam, emiatt úgy éreztem, fent vagyok és nem bírok aludni. Rájöttem arra is, hogy én akkor szoktam mindig ugyanazt álmodni, ha lázas vagyok, ugyanakkor tudatosult, hogy nyakig be vagyok burkolózva és kicsit ráz a hideg. De a levertség és fáradtság nem igazán késztetett felkelésre, hogy mondjuk, lázat mérjek -- az amúgy is szerintem nulla megbízhatóságú digitálison.
Mikor egyszer feleszméltem, a szemben lévő faliórán azt láttam, hogy fél 12. Úúúúristen! Ez szégyen! Bár nem tudom, miért lenne az, van, aki egészségesen is alszik eddig, nemhogy betegen. Sőt, nálam sokan csodálkoztak már, hogy én nem fekszem kórház után, kemó után, bármilyen szarul vagyok. Épkézláb fel vagyok öltözve, mosdva-fésülködve, a szemem is kihúzva, hogy ne rémisszek esetleges becsengetőket... De mégis, gyerekkortól bennem van ez a rossz beidegződés, hogy fél délig aludni "nem illik". Ki mondja meg, és ki ellenőriz? Ez hülyeség. Mégis ez van, én ilyen vagyok: azt nevelték belém, hogy délig nem szabad aludni, akármilyen szarul vagyok is. Úgyhogy felkeltem. Egyedül azt csodáltam, hogy Szilvi felől is csend van. De mindegy, én attól lerendeztem a szokásos reggeli ceremóniákat, gyógyszerek második csapata (a macskaetetésnél megvan az első), mosdás, öltözés, fésülködés, krém, egyebek. De mitől vagyok ilyen szarul? Fáj minden részem.
Még a gépet is bekapcsoltam, hogy eltereljem a figyelmemet a fájdalmakról. És ott láttam meg!... hogy felcseréltem a mutatókat. Ami fél 12 volt, az tulajdonképpen reggel 7 óra volt!
Azért volt ilyen némaság a házban, azért volt csend Szilvi felől, mindenki nyugodtan aludt. Én hülye barom meg felkeltem, mintha számon kérné bárki is, ha netán tényleg fél 12-ig aludnék, mikor szarul vagyok...
Egy darabig töprengtem, most mi legyen. Akár misére is elmehetnék, de tudtam, hogy én most nem vagyok erre képes, ez a nagy gyengeség... a fejem is fájt, a szemem is vaksizott, nem csodáltam, hogy benéztem az órát. Úgyhogy visszafeküdtem, és a kávé meg mindenek ellenére egy idő után mégiscsak vissza tudtam alvadni! Legközelebbi eszmélésem 10 órakor volt, na, mondom, ez már emberibb időpont, és mintha kicsit az állapotom is erősödött volna, kezdtem visszatérni a kerékvágásba.
Megfogadtam, hogy ezentúl duplaennyi időt fogok szentelni az óramutatók állásának, mert ez már súrolja a hülyeség határát.

Lényegében az, hogy csökkent kissé a bélgörcs, és már kevesebbet kell hasmennem, már elviselhető. De azért mindig érzem, hogy rossz a közérzetem. Egyszerűen bizonytalan vagyok, nem mernék menni sehova. Az ember szervezete bizonyos esetekben egyáltalán nem irányítható vagy befolyásolható. Úgyhogy inkább nem.
Én nem tartok itthon vetetlen ágyat, mert a lakásunk zsúfoltsága azt már nem viselné el. Egy szobám van, macskákkal, az is zsúfolt, agyonpakolt; egy vetett ágy ezerrel rontana rajta.
Úgyhogy amióta eszem tudom, semelyik műtét vagy betegség során nem feküdtem felnőtt koromban vetett ágyban napközben. Reggel ugyanúgy felkelek, felöltözöm, beágyazás van -- hogy nézzünk ki valahogy. Mivel nincs ülőgarnitúrám vagy másik szobám, nálam nincs más lehetőség. Úgy vagyok vele, hogy ha napközben rosszul vagyok vagy legyengülök, fekhetnékem támad, felöltözve is le tudok feküdni a bevetett ágyra. Az nekem elég. Ha lehet mondani, a betegségtudat nemlétét is pont ez segítheti elő pl. Bár van, akiknél megengedett a külön hálószoba, ott aláírom, hogy feszt meg van ágyazva, ráhúzzák reggel az ajtót, és kész. Nálunk ez kizárt, és az is volt mindig.
Le vagyok gyengülve, ez biztos. Fájnak az ízületeim, a csontom, a húsom.
Még ahogy a vécén ülök, s ahogy a combhúsom az ülőkéhez nyomódik, az is fáj.
Itt a gépnél sem bírom sokáig, mert a fenekem húsa is fáj.
A fájdalom vándorol, néha a kézfejembe jön, néha a vádlimba, lábfejembe, de a legijesztőbb, amikor a tartóvázamhoz araszol, és megsemmisíti a hátam összes izmát. Tudom, hogy ez az utókezelés miatt van, a Nivestim miatt, mert a fájdalmak délután, mikor 1 után benyomom a fehérvérsejt-"csináló" injekciót, azután erősödnek. Hangom nincs, pedig néha elviselhetetlennek TŰNIK.
Sőt, be lehetne rá venni (meg a hasi görcsökre is) napi 3x1 Panadol Rapidot, de még eddig nem tettem. Mert Manóka hős, és azt gondolja, lehet ez még rosszabb is, majd akkor!
Azt el sem tudom képzelni, hogy hogy fogom ezt a 10 injekciót átvészelni teljes legyengülés nélkül, és akkor gyakorlatilag a két kemó közt alig marad másfél hetem. Ez nem igazság. És nem fogok vajon a többi kemó előtt egyre inkább halálra gyengülni? Mert ez sajnos, nem olyan, hogy megkapom és kész, hanem otthon, ez a plusz 10 szuri (a másik 30, most Clexane a neve, véralvadásgátló az semmiség, tényleg, azt nem számítom, csak be kell adni, de az nem okoz plusz tüneteket!).
Úgy szoktam, hogy a Nivestim után 3-4 órával adom be a Clexane-t.

Ma még annyi jött a dologhoz, hogy egyszerűen nem tudtam mit enni. Hiába nyitogattam a hűtőt, egyszerűen nem kívántam meg semmit, a végén sütöttem egy db cordon bleut 2 szem tört krumplival, és mintegy két villával ettem is belőle... nem, nem ment.
Nincs étvágyam. Erőltetem a dolgot. Eszem almát, banánt, kekszet, hozzám képest sok teát, meg ha a hányinger fokozódik a torkomon, akkor ilyen rágcsákat szoktam pár darabot benyomni, az elmulasztja egy ideig.

Nemrég újraolvastam a legutóbbi zárót a kemó után megkapottat, és rájöttem, valamitől rosszul tudtam, hogy kedden kell menni laborba. Valahogy a május 1. bezavart nálam... lényeg az, hogy nem kedden, hanem 3-án, szerdán kell menni sürgősségi laborba és onkológiára a kórházba. Ez lényegében pont 1 hét a kemó után, logikus.
Még valahogy el kell vinnem ezt a zárót is a háziorvoshoz, de lehet, kibírná a dolog a következőig is, csakhogy addigra már a szokásos 3 havi egyéb gyógyszereimet is fel kellene íratni. Úgyhogy ezen még töprengek, sok múlik azon, mennyire leszek állóképes.

Anyukámmal sokat beszélgetünk telefonon, mármint ugye, családi csomag, egyszer beszélünk, de sokszor túlhaladjuk az egy órát.
Most hó végén nem tudtam hozzá elmenni, úgyhogy Dani majd most a napokban fog elmenni, rengeteg cucc gyűlt már itt is össze, legalább 5 zacskó szárazkenyér és héj, üvegek, dobozok, meg küldök a kosztos cicáknak 10 pennys tálkásat.

Ja, még a zárójelentést böngészve -- igaza volt a doktornőnek, olvassam át többször, mindig fogok benne újat találni -- kiderült, hogy az a műtét óta várt patológiás hiányzó szövettani lelet HER2 FISH vizsgálattal amplifikáció (kiterjedés? növekvés?) nem mutatható ki. Ez azt jelenti, hogy maradhat elvileg az eddigi kezelés a későbbiekben is, már ahogy kiszűröm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése