Nem a lottóötösnél húzták ki

Eddig nem írtam róla, de még decemberben volt, hogy Danit behívták polgári védelmi szervezeti besorolás miatt. Elég ijesztő rohamakció volt az egész, minden terv borult, munkahely nem létezett, természetesen az ilyen munkanapkieséseket a munkahelyeknek igazolniuk kell.
Tudom én, hogy elvileg alapesetben a polgári védelmi szolgálat minden aktív korú állampolgár számára kötelező, és nyilván írásban van lefektetve, hogy ez alól kik mentesülhetnek. (Én pl. nem.)
De az mondjuk, nem világos számomra, hogy ott van a Dani munkahelye, benne több száz aktív korú, főleg fiatal férfiember. Akkor miért nem kapja meg mindenki, vagy mondjuk, 50%? Miért csak ketten?

Dani már az a korosztály, aki még anno kapott pár darab, hadkötelezettséggel kapcsolatos hivatalos levelet, és most nem jut eszembe annak az eseménynek a neve, amin először részt vesznek a besorozandók, de azon még részt vett. Amikor a sorozás következett volna, pont az évtől szűnt meg a dolog...
Nyilván örvendetes dolog volt ez a fiús anyáknak, még akkor is, ha egész életemben az volt a természetes, hogy a fiúk általában voltak/vannak/lesznek katonák; és össznépi nézet és felfogás szerint egyáltalán nem ártott, sőt, kellett az nekik! Kicsit furán is néztek/néztünk azokra, akik valahogy megúszták a katonaságot. Ez annak idején ugyanis baromi nehéz volt, és különlegesen súlyos egészségügyi indok vagy valami baromi jó nagy protekció kellett hozzá...
Az én öcsémnek akadt némi protekciója, de csak annyira, hogy NE Dunántúlra helyezzék, hanem helyben maradhasson. Már ez is hatalmas dolog volt! Ugyanis a 60-70-80-as években is még az volt a direkt szokás, hogy keményítsünk be, minél durvább legyen: az alföldieket egészen biztosan Dunántúlra, a dunántúliakat pedig az ország keleti részébe sorozták! Egy évben max., ha háromszor hazamehetett a szerencsétlen eltávra. És mivel az utazás ebből fél-fél nap volt, így gyakorlatilag szinte semmi nem maradt a delikvensnek otthon... volt, hogy 5-6 óra elteltével fordulhatott vissza! Ez természetes volt akkoriban, nem is számíthattunk másra.
Az én korosztályombeli fiúk igen sokáig 2 évet húztak le katonaként (apám meg még 3-at) az ország ellenkező tájrészén.
2005-ben szűnt meg a hadkötelezettség, de akkor már ez nem volt akkora eget rengető különbözőség az előző évtized(ek) alatti katonasághoz képest; sok illetékes véleménye szerint is már az utóbbi években ez az egyre inkább baromira lecsökkent hónapszámú katonaság már gyakorlatilag csak bohóckodás volt. Semmi komoly a régihez képest, amikor még 2, másfél év volt a katonaság...
Emlékszem, volt férjem tartalékos is volt, és bármikor behívhatták. A majd' 10 év együttélés alatt kétszer be is hívták. Nagyon kellemes volt, mikor én mindennapos terhesen, éjjel 2-kor dörömbölésre, folyamatosan nyomott csengőre kellett riadjak és azonnali behívót kapott férjem hisztérikus idegbaját csillapítani, pattogva segíteni neki készülődni, közben meg azon aggódni, hogy meg ne szüljek máris...
Ráadásul, ahogy tapasztaltam, ezeknek a brutális beugrasztásoknak értelmük sem volt. Elvileg békeidők voltak, hívhatták volna esetleg levélben, mondjuk, másnapi jelentkezésre, nem? Még úgy is eszeveszett tempót kívánhatott az intézkedések sorozata, ami a családokat, munkahelyeket érintheti -- gondoljunk bele: egy másodperc alatt egyszerűen dőlt és borult minden!
Ezek direkt dolgok. Csak próbára kellett időnként tenni az emberek tűrőképességét, hogy beléjük álljon az ideg egy esetleges háborús vészhelyzet esetére, hogy el ne felejtsék azt! Soha nem mondták meg a tartalékosnak, hova kell mennie és hány napra! Nem voltak telefonok, vonalas sem; hogy mobilról meg netről ne is beszéljek... Ilyenkor napokig egyáltalán semmit nem lehetett tudni az embereknek a párjukról, akik ilyenkor többnyire továbbképzéseken meg gyakorlatokon vettek részt...

Ez csak kitérő volt, tudom, hogy a polgári védelem egészen más. De azért nyilván máshogy tud hozzáállni a dolgokhoz polgári védelem esetén is egy olyan, aki az életben nem volt katona, mint az, aki lehúzott ott x évet.

Na mindegy, most az a lényeg, hogy mondjuk, 100 fiatal közül karácsony előtt 2 fő kapott egy munkahelyen belül ilyen PVSz-"meghívót". Dani rezignáltan, kicsit szerencsétlennek érezve magát e miatt a megkülönböztetés miatt mesélte el mindezeket a karácsonyesti vacsorán, meg hogy milyen "kiképzésben" vettek részt azon a napon.
Valamint hogy hogy reagált minderre a munkahely, mennyire tolerálták vagy vették tudomásul a dolgot...
Mert ugye, az utóbbi években is egymást érték nálunk is a mindenféle katasztrófák, vörösiszap, árvíz, hóveszély... és isten ne adja, lehet tényleg bármi. No, ezentúl ilyen esetekben Daninak is haladéktalanul mennie kell lóhalálában, csapot-papot hátrahagyva.