Keresztszemes cicagúzs

Na, ez jó volt, szép volt!
Befejeztem életem második macskás, kis keresztszemes hímzését.
Összességében 6 este foglalkoztam vele, esténként kb. 3 órát. Az 18 óra. Szerintem ez nem túl kevés, de nem is olyan rengeteg, hogy az ember ne győzze kivárni a sikerélményt! Rájöttem, hogy nekem ezek a kis lélegzetű kézimunkák jobban bejönnek, mint a művészi értékű festményszerűeké, melyek évekig készülhetnek, ha az ember ki-kihagy pár hónapokat közben. Bár biztos, hogy azok sokkal értékesebbek; abszolút így lehet, aláírom -- viszont én úgysem eladásra csinálnám, az tuti; valamint az ilyen nagyoknak végképp nincs hely az én falaimon.

Egy 30x50-es Muchán dolgozom már tavasz óta, de sok-sok időkihagyással. Úgy értem, bár sajnos, munkanélküli aktív korú munkakereső vagyok, de van azért háztartás, van család, unoka, cicák, programok, ügyintéznivalók, munkahelykeresés, levelezések... és rengeteg olvasnivalóm is van, amit szintén imádok -- tehát az olvasás az eleve a kézimunkázás kihagyása vagy elodázása; van egy csomó megnézetlen dvd, netezés --, emiatt sem hímezhet az ember szünet nélkül.

Télen ráadásul a látási viszonyok is olyanok egy másodlagos zöldhályog esélyével rendelkező számára, hogy a Mucha, ami igazi tűgobelin, meglehetős látási erő-összpontosítás. Szóval egy olyan szürke évszakban, amikor alig van nappali fény és sokszor villanyt gyújtunk napközben, ha látni is akarunk; valamint, ha kisüt a nap, az sem tart sokáig, mivel korán lemegy a nap -- hát nem nagyon van kedvünk egy sűrű szövésű anyag hímzéséhez.
Ez a kis macskás hímzés viszont kongré anyagú, mint az előző is volt. Itt nem olyan rettenetes nagy vállalkozás a számlálás... valamint nem 40 szín van, csak vagy 10, ennek fele is csak ritkán előforduló...
Fáj a szűm a sorozat többi darabjáért is, de tudom, hogy így is nagy szerencse, hogy ilyeneket tudok hímezni.

Mindenesetre ez a sorozat, ahogy a mellékletek egyikén is látható: 7 db-ból áll, egyik szebb és frappánsabb, mint a másik. Mikor választani kellett, igazából az volt bennem, hogy melyik a legolcsóbb; de őszintén, mindet szeretném kihímezni, hiszen ötletesebbnél ötletesebbek ezek.
És hát ugye, nem utolsósorban: a témák: cicák!

Ott, abban a westendi kézimunkaboltban nem tudom, hány száz, hány ezer darab lehet! Marha drágák, az biztos, de hát azt mind tudjuk, hogy a kézimunkák alapanyagait is meg kell fizetni!
Ha bemész egy kreatív boltba, mert elhatározod, hogy ezt vagy azt csinálni szeretnéd, akkor csupán a kellékek töredékéért többet fizetsz, mint ennek a cicás kézimunka-sorozatnak bármelyik darabja... és akkor annyival még hozzá sem kezdhetsz semmilyen kreatívkodáshoz; többször annyit rá kell áldozz, míg mindent beszerzel!
Nagyon tetszett egy japán gésás-virágos kis keresztszemes is; előttem van, milyen mutatós volt! De mivel annyi mindent kaptam ezen kívül is Istvántól, nekem nem volt mindegy, hogy az esetleg, vagy a cicás sorozat néhány, pár centivel nagyobb darabja mondjuk, kétezerrel többe kerül.

Mindenesetre örülök, hogy hímeztem, hogy hamar kész lett és sikerélmény, és hogy cica volt.:)
Be is raktam elég nagy szenvedések árán egy keretbe --ez nem egyszerű, mert a maradék kongrét valahogy egyenletesen a képkeret furnérlapja és az üveg közé kell "gyűrni" úgy, hogy lehetőleg maga a kép sima maradjon. Azért van egy-két igényes szükséglet e folyamat közben (szóval nem csak maga a hepi van a hímzés közben!). Kezdődik ott, hogy mielőtt bármihez is hozzákezdesz, szegd be az egész kócerájt pelenkaöltéssel, hogy ne foszoljon a munka közben az anyag! Aztán pl. a munka végén meg nem árt kivasalni vizes ruha segítségével, ha keretbe akarod tenni.
Utána már csak a helyet kell megtalálnod, hogy hol nincs még a falon semmi... és egy panelban az sem mindegy, hogy ugye, szöget sem tudunk beverni...