Örökség

Ma volt az örökösödési tárgyalás, 3 nap híján épp fél év telt el nagynéném halála óta, s mostanra jutottunk el idáig.
Életem során nem sok ilyenben volt még részem, apukám halálakor, csaknem 30 éve ugyanis ócska szülői házunk -- mely esetében konkrétan csak a telek és a helyszín dominálhat eladás esetén -- fele részben anyukámé, másik fele rész apám három gyermeke között osztódott, tehát 1/6-ot örököltünk volna mindhárman, mint apaági testvérek, de azt a felét is anyám haszonélvezi, kívánom, még sokáig tegye!
Arra emlékszem, néma, fagyos csöndben zajlott a közjegyzői tárgyalás, rideg, hideg, személytelen hangon, még mai nap is érzem azt a síri hangulatot.
Most, ezen a tárgyaláson Danival együtt jelentünk meg, előtte szemerkélő esőben találkoztunk az épület előtt, ahol ő lezárta a biciklijét, majd  felbaktattunk a ház első emeletére. A 30 év előtti tárgyaláshoz képest, azzal ellentétben ez a mostani közjegyző hölgy nagyon kedves, barátságos, együttérző, együttműködő volt.
Ha nagynéném nem írt volna végrendeletet 3 éve, törvényes örökösei a három testvére lettek volna, akik természetesen erre az eseményre is megkapták az idézést az esemény előtt jó 1 hónappal, de nem jelentek meg. Anyám érthető okokból, ők mindig nagyon közel álltak egymáshoz, s anyám révén mihozzánk, s nemcsak helyileg, lelkileg is. Nem véletlen, hogy erre a lakótelepre költözött nagynéném is, ahol mi lakunk, hogy közel legyen hozzánk. Nagynéném saját leszármazottak híján testvéri ági leszármazottjainak -- két keresztgyerekének (én és Dani) -- szánta garzonlakását. Még életében tudatta ezt velem, és azt is, hogy engem kér meg a temetése elrendezésével is (azt hallgatólagosan is tudtuk, hogy valószínűleg elápolni is én fogom, hiszen ki más? És hogy megtehessem, végül is közbeszólt a sors azzal, hogy munkanélküli lettem; így megtettem, amit lehetett, azt hiszem, nem lehet lelkifurdalásom).
A másik két fiútestvér sem fiatal már, közel járnak a 80-hoz, s mindketten más-más megyében (Heves és Békés) élnek rendezett körülmények között, nem igazán tartották szükségesnek egy garzonlakásért ringbe szállni, s eszükbe sem jutott vitatni a végrendeletet, s azt is tudhatták, amit fél éven át én végeztem nagynéném mellett.
Kb. egy óra hosszat tartott a tárgyalás, melyről megkaptuk a jegyzőkönyvet és a végzést is mindketten, a végzés pedig továbbítva lesz a törvényes örökösök felé is.
Egy dossziéban rendszerezve vittem mindent, amit kértek és számíthat -- fele nem lett elkérve, pl. keresztanyám személyes iratai, azon már túllettünk a hagyatékin, de azért "sosem lehet tudni" alapon én inkább mindig viszek mindent... Tehát a mi személyes iratainkon kívül kellett halotti anyakönyvi kivonat, másolatokkal (egyet el is vett), az elhunyt lakásának az iratai (itt is mindent vittem, a lakásszerződést, földhivatali tulajdonlapot, a lakás tehermentesítéséről szóló iratokat és számlákat), befizetésre 52 E közjegyzői költséget, valamint a temetési számlákat. Szépen, csoportonként és fajtánként külön-külön "nejlongatyákba" rendszerezve az iratokat, nem ömlesztve és hiányosan; eme precízségekért szokás szerint nagy csodálkozást és dicséretet kaptam.:)
A 31 nm-es 25 éves, jó állapotú garzont anno április körül az ingatlanszakértő 5,5 M-ra értékelte. Ért már ez többet is 3 millkával olyan 10-15 éve, de mostanra úgy leértékelődtek a lakások, amennyire sosem gondolhattuk volna. Mostanra már a mienk, ez az 53 nm-es sem ér annyit, mint akkoriban az a garzon!
Mivel nem egyenesági leszármazottak vagyunk, ezért sajnos, elég húzós, 8%-os illetéket kell fizetnünk. Kb. 10% lejött a temetési számlák összegéből, így ami fizetendő, az 408 E Ft lesz! Ez azért elég rázós, főleg, hogy munkanélküli vagyok... és Dani sem keres túl sokat.
Viszont célszerűnek látszott a továbbiak miatt -- földhivatali átírás, tulajdoni lap átírása, valamint illetékhivatali eljárás -- már most dönteni afelől, amit már beszéltünk Danival: egy garzonban nem fogunk mi ketten együtt lakni, nekem van lakásom, melyet Szilviékkel együtt lakok, és én fizetek. Daninak viszont nincs. Tehát miután megbizonyosodtunk afelől, hogy illeték szempontjából nem eredményez növekedést a következő cselekmény: itt, a közjegyző előtt nyilatkoztam afelől, hogy az én 1/2 részemet ajándékozás címén átadom a fiamnak. Fiam nyilatkozott, hogy ő elfogadja ezt.
Így minden további, örökléssel és a lakással kapcsolatos dolog az ő nevére fog érkezni.
Az kellemesen érintett, hogy a továbbiak miatt nem nekünk kell járkálni, innen automatikusan küldik a földhivatalba, illetékhivatalba az ügyet, valamint a törvényes örökösöknek; s innentől 15 nap kell ahhoz, hogy jogerőre emelkedhessen az örökösödés. A további intéznivalók miatt majd a fenti hivatalok tájékoztatnak, illetve kiküldik a megőrzésre szánt, átírt okmányokat. S miután mindez meglesz, majd akkor jelentkezhet be Dani hivatalosan az örökölt garzonba.
Ami által innen, a szülői lakásból kijelentkezik, mert ugye, hiába ment el augusztusban albérletbe Szilviék kényszerű ideköltözése miatt, mégiscsak ide van bejelentve, s emiatt még a lakásfenntartási hozzájárulás-igénylésem is becsődölt -- ami pedig, lévén mindketten Szilvivel "lejárt munkanélküli"-ek vagyunk, egyedülállóságunk miatt az alap 22800 segéllyel, plusz egy eltartott kiskorúval; akármilyen csekélység, amit adnak, de nekünk számított volna --, mert nem tartottam fair dolognak Danitól kereseti igazolást kérni és azt bemutatni, mintha a mi lakásunk fenntartásába az beszámíthatna; holott nem itt lakik, hanem albérletben nyög.
Viszont nagynénémhez annak halála után nem jelentkezhetett be később sem, mert még nem zajlott le az örökösödési tárgyalás, s ezáltal a lakásátírás sem létezhetett. Ördögi kör volt. Ráadásul ideiglenesre sem jelentkezhetett be, mert a főbérlői aláírás nem volt megoldható, lévén, az nem helyi lakos... á, szóval bonyolult. Inkább kétszeri nekifutás után befejeztem a lakásfenntartási kérelem utáni szaladgálást. Ott is passzoltak, mikor elmondtam a helyzetet, nem tudtak mit javasolni, mondták, ez kuriózumszerű ügy. Mondtam, hogy nem mirajtunk múlik az időhúzás, hogy bizonyíthassa a fiam itt nem lakását, hanem a hagyatékolás utáni megbízott hivatalokon. Amúgy meg szerintem még Dani kereseti igazolásával is bőven aláestünk volna az egy főre jutó maximált jövedelmi intervallumnak...
Még a nehéz dió az illeték lesz. Egyharmadát oda tudom adni Daninak, mert a temetés és kapcsolódó ügyintézések, a megürült lakásának párhavi rezsijének fizetése és a közjegyzői illeték után annyi maradt szegény keresztanyám erre összegyűjtött pénzéből, s ez is valami. (Bár inkább urnasírkőre szántam volna.) A többit meg megkérjük részletre... amit természetesen és teljes joggal Dani fizethet.