2012. május 3., csütörtök

Munka - egyedi megbízással

Időközben sok minden történt, amelyek nem változtatták meg a státuszomat egyáltalán, de mégis lényeges dolgok, és sok szaladgálnivalóval meg elfoglaltsággal jártak, járnak. Annyira, hogy nem mindig volt időm megírni, meg olyan hosszadalmasaknak is tűntek, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem... és akkor még ez történt, még az, párhuzamosan egy csomó egyéb intéznivalóval, hogy mikor arra gondoltam, megírom, már alig volt rendszerezhető, mit különítsek el, mik kapcsolódnak össze - mert valamilyen módon minden kapcsolatban áll egymással -, de nem írhatok kilométeres blogokat, meg hihetetlen, mert bár úgymond munkanélküli vagyok, de egy percnyi üresjáratom nincs. Mindennap, mikor éjjel 12 és 2 között már muszáj eltenni az embernek magát másnapra, úgy érzem, rövid volt a nap, és nem fért bele fele sem, amit még meg akartam tenni.
Úgyhogy most egy darabig összevissza fogok járkálni az időben, megpróbálom a datálást is igazítani, de persze nem több héttel visszamenőlegesen, mert akkor már a kutya sem találná meg a beírást.

Tehát: még március közepe felé járt, amikor megkerestek az E. kiadótól. A vezetővel ismeretségünk régi, tősgyökeres nyomdászok voltunk... Tördelésre kerestek embert, és történetesen Debrecen azért nem olyan óriási, hogy hamar ki ne lehetne deríteni, ha valahol ilyen szakirányban szabad ember és kapacitás létezik. Ezt én is tudom, lényegében akiket érdekelhetek, mindenki tudja, milyen úton lehet rám találni.
Természetesen alkalmazni ott sem tudnak, és ha ott nem felel meg tökéletesen valamelyik alkalmazott, egyáltalán nem természetes, hogy máról holnapra lecserélik. A legtöbb helyen azért még fellelhetjük a régi védettség nyomait, apró jeleit a humanitásnak. Ezeken a helyeken nem rúgnak ki embereket "csak úgy". Jól dolgozókat, több éve megbecsült pontossággal, megbízhatósággal pláne, de itt pl. megtudtam azt is, hogy még akkor sem teszik ezt úgy, ahogy pl. velem tették, ha kifogás van az illető ellen. Vannak írt és íratlan szabályok, amiket kell vagy illik betartani - tehát nem mindenütt rakják ki az embereket máról holnapra az utcára... inkább keresnek kiegészítő megoldást.
Így kerestek meg engem is. Sok-sok e-mail, néha telefon, fenntartások és tépelődések sok mindennel kapcsolatban, pl. az, hogy nem dolgoztam addig InDesignben, valamint hogy náluk egyetlen módszer létezik, az egyedi megbízásos szerződés. Ami a lehető legnagyobb adólevonással - 36% - járó forma. Ha amúgy is szűken fizetnek, ráadásul illetékes által mondottan pofátlanul soká - akkor ez annak, akinek kenyérre kell, nem perspektíva. De ha nincs más...
Na most, ráadásul ha valaki bárhonnan rendszeres támogatást kap - akkor még munkanélkülin voltam -, azt megvonják, ha dolgozgat akár rendszertelenül is az ember -, ergo ezt sem lehet. Mindenki tudja, hogy az a támogatás annyira kevés, hogy harmad rezsi sem telik belőle, nemhogy egyéb, DE akkor sem adható, ha valaki elvégez, mondjuk, 2 havonta egy kétszámlányi összegű munkát és az összes jövedelme sem teszi ki a rezsije felét, akkor sem. Más megoldás kell, ekkor van az, hogy lehetőleg a családból valaki másnak a nevére íratni azt az egyedi megbízást, olyanéra, aki nem kap támogatást...
Mindegy, szükség van rá, nincs semmi háttere az embernek, a helyzet kilátástalan arra, hogy alkalmazott lehessen - de egyszerűen... élni kell.
Így elfogadtam és elmentem a találkozóra az E. kiadóba, ahol vagy 3-4 órát eszmecseréltünk, jegyzeteltem közben, s kaptam egy közel 200 oldalas, többszáz lábjegyzetet tartalmazó melót - könyvet -, melynek az InDesign tanulásának elkezdése után pár nappal neki is láttam.
Hát mit mondjak, 2 hétig tördeltem szakadatlanul, persze úgy, hogy közben az Istvánom által kapott videotanfolyamot hallgattam, a 3 különböző ID-könyvet bújtam, ha gondjaim akadtak. Ráadásul Istvánt is érdekelte a program, és táveléréssel sokszor rá tudott nézni a tördelésemre, ha elakadtam. Több szem többet lát, plusz nem ő volt az esetleges kudarcra ítélt érdekelt - ergo kívülállóként nyugodtabban állt hozzá a problémákhoz, néha hamarabb rájött bizonyos dolgok megoldására, mint én. Emellé még az is szerencse volt, hogy pár éve van egy olyan mobilszolgáltatásunk, melynél havi bizonyos összeg fizetése ellenében mi korlátlan ideig tudunk beszélni. (Ez megvan anyámmal és a kölkeimmel is.)
Szóval, bár én az út egyharmadánál már feladtam volna, mégsem tettem, mert volt segítségem. Fizikailag és lelkileg egyaránt. Elküldtem a pdf-et.
Azóta csaknem 1 hónapig nem történt semmi. Az apropó, minek kapcsán ezt mégis megírom, az az, hogy ma megérkezett postán a visszaküldendő szerződés az egyedi megbízásról. S valószínűleg hamarosan némi pénz is lesz belőle. Bár még ezzel nem zárult le a munka, mert a korrektori és szerzői javítások után el kell mennem a javított levonatért és újrajavítanom, esetleg áttördelnem, majd újabb pdf-ben visszaküldeni.
De mégis... van remény. És állítólag lesz még ilyen egyedi megbízás.
Mióta elküldtem a pdf-et, kissé leálltam a tanulásról. Mert egyrészt elfáradtam ebben a pár hétben, másrészt megtapasztaltam újra, hogy igazán megtanulni egy programot csak gyakorlattal lehet. Hiába magolom be a könyvet, alkalmazásnál újra elő kell vennem, míg be nem gyakorlom a millió probléma megoldási lehetőségeit, rutint csak gyakorlat közben szerezhet az ember, s így lesz maradandó a megszerzett tudás.
Mindenesetre nagy köszönet Istvánnak, hogy eddig eljutottam...

2 megjegyzés:

  1. Én örülök, ha tudtam segíteni valamiben!
    De a dvd-n és a könyvben pont azért vannak a feladatok, hogy kényelmesen be lehessen gyakorolni az alapokat, ne akkor kelljen keresgélni mikor már élesben kellene ráadásul időre megcsinálni. Pont ez a lényege, hogy gyakorlattal sajátítod el a tudást. :)
    Nagyon örülök, hogy már is tudtad hasznosítani a dolgokat és remélem lesz még ilyen sok!

    VálaszTörlés
  2. Tudom én, mi a lényege, de vannak egyéb lekötöttségeim is, kapcsolattartások, anyám, gyerekeim, háztartás, unoka, a hivatalos ügyintézések,nem csinálhatom ezt örökké minden percemben, valamint nekem sem tesz rosszat, ha néha mást is csinálok... Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy nem vagyok alkalmazásban, tehát kizárólag fetrengek itthon a jóóó sok szabadidőmben. Hát ez rám nézve iszonyú nagy tévedés... Biztos előfordulnak olyanok is. Visszanézve a 10 hónapomat, hát, mi tagadás, nálam ez egyáltalán nem így van...
    Köszi mindenképpen.:)

    VálaszTörlés