2011. május 11., szerda

A Nap tornácán - antológia

Megjelent a Napkorong irodalmi klub szerzőinek válogatásgyűjteménye Helen Bereg szerkesztésében.
A megjelenésében is minőségi kiadvány 360 oldalas, s a terv kezdetétől a nyomdába kerülésig mindössze 2 hónap telt el, a 3. hónapban már kezünkben tarthatjuk az amatőr és már érett írók, költők alkotásainak gyűjteményét, mely természetesen csak apró töredéke annak a rengeteg műnek, amely a 4 éve indult Napkorongon fellelhető...
A borító Sári Szabolcs munkája.



A könyv személyesen jutott el hozzám, hiszen többen is írunk Debrecenből; így egy telefonos megbeszélés alapján találkoztam Maryammal - és ismerkedtünk meg személyesen is -, ahol átadta a részemre (és vitte még pár ember számára) járó példányokat.
Az antológiában 9 verssel szerepelek, s ez a 16. válogatásgyűjtemény, melyben megjelentek írásaim.

* * *

Bókolnak a fák

Néma kiáltást rejtenek a fák,
érző sóhajoktól remeg minden faág,
összekuszált, zaklatott álmokat
fényes széllel repítenek hozzád.
S te úgy gondolsz rám, mint
bárányfelhős tavaszi égre,
átszűrsz haragos villámokat,
feloldod a nyomorító béklyót,
kibogozod a gyötrő csomókat,
s cserébe köszönetként
még a fák is hálásan bókolnak.


Akkor is

Mikor fénylő szemmel némán nézted arcom,
mikor alkalom volt, s elakadt a hangom,
mikor választ kívánt néhány félénk sorom,
mikor tébláboltam szürke állomáson -
vártam rád akkor is.

Mikor elhervad s emlék már a rózsa,
napfény nem, de eső hull arcomba,
ha gyűrűket fodroz lábamnál a tócsa,
a szél az úr, mely metsző és goromba -
várok rád akkor is.

Mikor a bánat tarisznyástul hozza
a gondot és könnyet, majd vállamra akasztja,
ha álmom lidércként lelkem sírját ássa,
vagy ha borzalomnak lennék gyáva foglya -
várnék rád akkor is.


Egy más világban

Egy más világban már ismertelek téged.
Százezer éve vártalak küszködve,
lazuljanak a nyomasztó kötelékek,
melyek reménytelennek hitt életed
gúzsba kötötték, és azok is
oldódjanak, melyek rajtam vannak
konok fizikai görcsként, s engem fogva
tartanak, tehetetlen bábként.
Tudtam, hogy létezel s nem értettem,
ki mellém rendeltetett, hol késik,
miért nem jött e világra még el.
Váratlanul, de vártan érkeztél, talán
késtél - ám ne legyek hálátlan! -,
valahogy oly hamar ismerős lettél.
Tudtam, ha meglátsz, rám ismersz majd,
s nem kell tovább mennem,
mert százezer éve, egy más világban
te is ismertél már engem.


Félbeszakadt sóhaj

Lehetsz egy félbeszakadt sóhaj,
vagy tán valótlan látomás,
mégis itt vagy, tekinteted
ismerősen fontos állomás,
mely hozzád köt, nem enged,
ne is eresszen, annyira más
minden közeli és hihetetlen
vágy, óhaj és vallomás.
Űzve, idegenként bolyonganék,
nem érinthetne bízva senki más,
nem hihetnék el őrült álmokat,
ha nem akarnám, hogy engem láss.


Fényt hoztál

Most csak nézek,
szemvakító az ablak,
ahogy ömlik át felém
a sugárzó fény.
Egy hete ilyenkor
szürkület tespedt,
a nyűgös-nyákos idő
nem volt felemelő
azon a hétvégén.
Most dolgozom, muszáj,
ragyoghat bár
ezer napsugár...
Egy hete viszont
lehetett esős félhomály,
lelkemben mégis
ragyogott a nyár,
hisz itt voltál,
magaddal mosolygó
fényt hoztál.


Csillagvirág

Ahogy ezernyi apró csillagvirág
mosolyog, aranylik sárga örömmel,
olyan derűsen érezz akkor is, kedves,
ha hiába futunk versenyt az idővel.
Ők mind a mi jelképes emlékeink.

A csillagvirágot nem látjuk boldogtalannak,
remegve ragyognak, vidám kis arcukat
fénybe fordítva őrzi minden egyes szirmuk
aranyban tündöklő pillanatainkat.
Bennük élnek álmaink, reményeink.


Rég ott él

Elmentél, a sínek nyomán
messzire réved tekintetem,
egy kicsit könnyé válnak
emlékeink a lelkemben.
Ám a kötelék szívós, sokat bír.
Lényed már rég ott él szívemben,
hiányod ezért nem feltétlen
elemi csapásként élem.


Ahogy röppen...

Ahogy röppen virágról virágra
a tarka nyári réten,
cikkanása vidámságot sejtet,
ahogy szépségesen,
mint álom, oly tökéletesen
simul egy sziromra, majd
hussan föl magasra...
S valahogy
úgy hisszük, boldog és gondtalan,
pedig a pilleszárny is elfáradhat...
érheti baleset, számtalan...
Miért gondoljuk, hogy a
pillangó, mert meseszép,
sosem lehet boldogtalan?


A fal

"Az igazság odaát van",
de mi ideát vagyunk
a magunk igazságával.
Le kell élni az életet,
hogy ki-ki megtudja - vagy sem -,
mitől áthatolhatatlan a fal?

5 megjegyzés:

  1. Gratulálok az antológiához!
    Nagyon szépek a versek!

    VálaszTörlés
  2. Arra ébredtem, hogy visszajött a blogbejegyzés!! Ráadásul a tegnap esti sem tűnt el, nem is értem így. Mindegy, akárki csinálta meg, köszönöm szépen!

    Köszi a granulálást, Meoi.:) Igyexik az ember.:)

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok én is! Szépek a versek! Az én kedvencem az Egy más világban című. Biztosan nagyon örül, akinek íródott.;-)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen.:)
    Én is remélem...:)

    VálaszTörlés