Szombaton unokáztam egy jót. Mióta Mezőberényben laknak, logikusan jóval ritkábban találkozunk, és bár mi, felnőttek beszélünk szinte nap mint nap és a családi csomag jóvoltából néha több órákat is, de az Bence számára nyilván nem sokat jelent. Eleinte szégyenlős volt, de aztán hamar megtaláltuk a közös hangot.
Ráadásul előkerült egy szatyornyi játék, könyv, kártya, azt sem tudta, mihez fogjon. Nyilván a másik szatyor tartalma, a csomag zokni és harisnyanadrágok és a felnőttek ajándékai annyira nem villanyozták fel, de hát ő volt az első. És aztán a nap nagy része azzal telt, hogy húzott kezemnél fogva, mert mindent meg akart mutatni!
Szilvi tejszínes-kapros csirketokányt csinált rizs- és mexikói zöldségkörettel, fejes salátával, Bencusnak ez nem volt elég ismerős és inkább mást evett. Utána meg csak néztem a fáradhatatlan gyermeket, amennyit az összevissza ugrándozott, táncolt, rohangált, az nekem félévre elég lenne.
Szilvi nem ismer lehetetlent ismeretlen fényképezőgépekkel szemben sem, úgyhogy szinte észrevétlenül megörökítette fotóriport formájában azt, ahogy az ölemben ül és kacagva bohóckodunk.
A pár napja leesett hóból majdnem embernyi hóember volt építve, egyre inkább megdőlve, mellette pedig sok kisebb és egészen apró hóemberek is. Minden percben várható volt, hogy a nagyobbik hóember egyszercsak rádől a sok kisebbre, de ez ottlétem alatt nem következett be, holott igen-igen óráról órára nagyobb volt a dőlésszög. Igen murisan nézett ki, ezen is jól szórakoztunk.:)
Jó volt simizni a nagy, nyugodt, ivartalanított cirmos kandúrt és a filigrán, csinos kis fekete tacsit, aki iszonyú féltékeny, ha pl. a cicával foglalkozunk.
Itt láttam először kinyílt pitypangot és százszorszépet... és az is érdekes volt, hogy az udvar füve zöld volt (így megmaradt volna a hó alatt?), és azon állt a hóembercsalád. Azokon a kisebb-nagyobb, hóval fedett részeken pedig Bence próbálta magát hósepréssel hasznossá tenni...:)))
Bencus imádja a zenegépre való táncikálást - ez komoly, legpörgősebb ütemre való fáradhatatlan ugrándozást jelent dinamikus kéz- és lábmozgásokkal, pörgésekkel - én most láttam először, és majd megszakadtam... valamint a beszélő számítógépet, aminél ha mondjuk neki, hogy egér, azonnal a megfelelő, egért mondó billentyűt nyomja le...
A cica és kutya sem akart kimaradni semmiből:
Amikor Panni a kapu mögött maradt:
...ahol 3 papagáj van eltemetve...
A megmaradt 1 papagáj és kapott új társa:
Bejegyzések
Látszik milyen jól éreztétek magatokat! :)
VálaszTörlésAz első közös képetek csúcs, nagyon szép vagy rajta:) Az utána lévőkön pedig látszik Bencussal a kialakult összhang.:-)
VálaszTörlésÁllatkák is nagyon aranyosak, a cica is, kutya is.:)
Meoi: köszi, tényleg jól.:)
VálaszTörlésFlami: köszönöm a bókot, szerintem Szilvi jó fotós - míg volt gépe, sokat fotózott és csak lestem, hogy milyen szuper dolgokat "kap el", azonnal "ismerős" neki bármilyen fényképezőgép, nem is kérdez semmit, pár perc alatt rájön mindenre - és el tudja kapni a megfelelő pillanatokat.
Igen, nagyon aranyosak, csak a kutya nagyon nehezen fotózható, mert irtó mozgékony...