Ügyek és intézéseik

Április 8-ával véget ért a munkanélküli segély, vagy mifene: munkakeresési támogatás.
Mivel húsvét volt, 10-én délelőtt a Munkaügyi Központba mentem, ahol hét első munkanapja lévén jól felgyűlt a nép. Ugyanis pénteken eleve nincs ügyfélfogadás, majd szombat, aztán vasárnap-hétfő húsvét - akik ezeken a napokon kellett volna, hogy idelátogassanak, az mind kedden tolongott áradatként a hosszú folyosókon, órákig várva, míg megjelenik a lenti, kötelek közötti kanyargásos félóra után megkapott sorszáma az emeleti kijelzőn az ominózus szobába.
Szerencse, hogy a kijelző előtti utolsó iroda az "én" ügyintézőmé, így nem kell 50 méterről vaksizni a számot.
Itt másodjára vagyok, a MÜK eredeti helyén, az Erzsébet utcán is kétszer voltam. Szerintem az sem volt tágasabb, valahogy mégis annak tűnt; talán a folyosók egyik oldalán lévő ablakok miatt.
Kiláttál... fákat, zöldet, eget. Azt, hogy létezik más élet...
Ez az új hely pedig a régi tanácsháza, majd APEH épületében kapott otthont. Itt is volt eleve egy MÜK, az Erzsébet utcai csak egy kirendeltség volt, mely mégis nagyobb ismertségű és forgalmú volt, mint az "anyja" - lényeg, hogy decemberben egybeköltözött az egész.
Megkaptam a papírokat, a hölggyel kedvesen elbeszélgettünk a reménytelenségről, kilátástalanságról, majd egyedülálló lévén még kaptam papírokat, melyekkel vonulhattam a városházi ügyfélfogadásra, s az előzőleg onnan elhozott papírokat otthon kitöltöttem nagy keservesen (nem minden egyértelmű), egy csomó egyéb iratot fénymásoltattam, és már a MÜK utáni munkanap vonultam is a városházára.
Lépten-nyomon ezekre a helyekre járunk...
Újra embertömeg... 7 (vagy 8?) emeletnyi folyosók jobbra-balra, tömérdek szobával, hömpölygő áradattal...
4. emelet, szociális osztály, sorállás.
Ügyintéző a fele fénymásolt papírt visszaadja, hogy nem kell; valamint áthúzza a többoldalas "Aktív korúak illetve 55 év felettiek munkanélküli támogatása" című iromány felét, de átíratja a lakásomat mint ingatlanvagyonom ceruzával beírt cuccait, mert ez itt kell. A lakásfenntartásinál nem kellett, mert amiben lakom, ott nem számít vagyonnak - tehát itt sem mertem tollal kitölteni -, de itt: kell. A lakásban lakó egyéb személyek adatai és fénymásolmányai itt viszont: nem.
Tehát kapni fogok az eddigi 32-35 ezer Ft helyett mintegy 22 280 Ft-ot, alleluja. Slussz. És van 9 évem az öregségiig, és nem kellek sehova. Príma jó kilátások.
Jelzem: nem panasz és siránkozás, ellenben korrekt tények. Elvégre blogot írok. A sajnáltatást, ha lenne olyan, akkor barátilag és privátilag intézném el.
Ja, ha már ott voltam, bementem újra a Lakásfenntartási támogatási folyosóra is, hiszen ugyanúgy a 4.-en van, mint ez az Aktív korúak izéje, csak a másik szárnyon.
Merthogy, bár már 1 hónapja beadtam, de kijött a papír, hogy nem tudják elbírálni, mert Dani is itt van állandó lakcímen. Könyörgöm, hol legyen? Állandó lakcíme csak kell az embernek, attól még nem biztos, hogy mint egyedüli kereső személy, a mi háztartásunkat tudná gyarapítani a minimálbérével!
Az nem számít, hogy én egyedülálló, Szilvi egyedülálló egy eltartott 4 évessel, mindketten munkanélküliek vagyunk, és a lakásnak csupán a rezsije a kettőnk minden jövedelménél magasabb. Hol eszünk, mi van a macskákkal, a gyógyszereinkkel? A lényeg, hogy Dani is ide van bejelentve...
Viszont a nagynéném garzonlakása miatti örökösödési tárgyalás a megszokott "hónapokig nem történik semmi" szinten áll. A temetésre 1 hónapra mehettem a hagyatéki cuccot intézni a városháza 7. emeletére.
Rá 1 hónapra felértékelték a lakást 5,5 millióra, majd rá úgy 1 hónap múlva kaptam  hivatalos levelet, hogy átadták az ügyet a közjegyzőnek. Nyilván ott is kell ülnie a dolognak néhány hónapig. Csakhogy azt a lakást is fizetni kell rezsiileg, ráadásul mivel Dani lesz vélhetően az örökös, plusz ő keres egyedül, evidens, hogy a fiam nem fog albérletben maradni, ahova azért költözött, hogy Szilvi vissza tudjon költözni a gyerekkel. Ahova amúgy sem tudná magát bejelenteni ideiglenesen sem, mivel barátilag - bár fizetséggel, természetesen - ment oda, szerződés nélkül.
Tehát fizeti nagynéném rezsijét és ott lakik - de nem tud bejelentkezni, mivel még nem történt semmi. Míg le nem zajlik az örökösödés, addig minden közmű a keresztanyám nevén fut, Dani nem tud ideiglenesen sem átiratkozni, mert nincs, aki aláírja a befogadó nyilatkozatot! De míg a lakás nincs a nevén, addig állandóra sem jelentkezhet be... Be akarta vezettetni a netet, de nem lehet, mert a keresztanyám nevén van a kábel és a telefon. Aki már nem él, tehát nem tudja megrendelni ezek mellé a netet...
Ez is egy fajtája az ördögi körnek.
Közben mi meg, akiknek fogalmuk sincs, hogy hogy fizetjük és miből a számlákat, még azt a nyomorult párezernyi lakásfenntartásit sem kapjuk, mert Dani nem tud hová kijelentkezni.
Annyit tudtam most csinálni, hogy meghosszabbíttattam a 15 napos hivatali meghosszabbítást 30 nappal, ami remélem, ettől a naptól számít (10.-e), s azalatt hátha meglesz az örökösödési, az átíratás, átjelentkezés meg minden.
De egyébként szerintem, ha úgy látnám, hogy a 30 napon belül nem fog megvalósulni, kéretek Danival egy kereseti igazolást... és még úgy se, a bejelentett címével, az ő minimálbérével és a mi "jövedelmeinkkel" (haha) együtt is az egy főre jutó alapon simán beleesünk a támogatandók intervallumába. Lehet, ezzel kellett volna kezdeni, nem itt szívni a hivatalok és az állandó intézendők miatt, mint a torkos borz.

Bencének sorszámozott szavai közé tartozik a vájokkáza. Mivel elég nehezen beszél (ez alatt értendő, hogy feszt beszél, csak éppen érthetetlen, amit mond!), ez azért valami.
Ma is beszólt nekem, hogy Kekünk a vájokkázája (Megyünk a városházára).
Sajnos, ami egész életemben idegen volt tőlem, az ez. Én dolgozni jártam, folyton. Nem volt hiány, üres rész.
A városházát akkor láttam, mikor útlevelet vagy személyit kellett megújítanom...
Ma meg itt vagyunk, ahol párezer Ft illetékességért eltöltünk félnapokat...