2012. április 22., vasárnap

Tavaszi fotózás


Van, amikor csak úgy felkerekedek és elhúzok itthonról fotózni. Időnként rám tör ez a fajta éhség, főleg, ha átalakulások zajlanak a természetben.
Igazán szerencsés környezetben lakom, ez a lakótelep, mely maga egy kisvárosnyi embertömegnek ad otthont, parkjaival, árnyas sétányaival minden évszakban folyamatosan bőven ad témát a fotózáshoz - el sem kell messzire távolodni, hogy legyen egy csomó új kincsem (fotóm).


Ezen a vasárnapon is így tettem, és 1-2 óra elteltével, még selejtezés után is 300-nál több természetfotóval lettem gazdagabb.
Nemcsak mentálisan, de fizikailag is jót tesz a természet pillanatainak, változásainak megörökítése.
Mikor nagyon padlón vagyok, akkor néha már ennyitől is jobb lesz...


Hiszen micsoda csodálatos dolog, ahogy szinte szemlátomást pattannak ki a rügyek, milyen fantasztikusak a még üde, ifjú, hibátlan hajtások, levelek, melyeket viharok még nem tépáztak, s még a 40-50 fokos tűző nap sem égette őket agyon... s milyen lenyűgözőek a tavasszal virágzó fák, egyik-másik látványától az ember lélegzete is eláll... s közben esetenként a felhők formái, játékai, színei a szabadság érzetét keltik, s szintén fotózásra ingerli az arra függőséggel reagáló embert...


Természetesen külön élmény utána a fényképek egyesével való feldolgozása, bár szeretek rajta hamar túlesni, de öröm, hogy annyi mindent lehet tenni, hogy igazán a lehető legjobbat hozza ki az ember a képeiből.
És az is fontos és halaszthatatlan természetesen, hogy legalább a Picasára kerüljenek, egyik képtáram egy új mappájába...



2 megjegyzés:

  1. Hat igen, ez egy nagy orom :) Tavasz.

    Uditoek a fotoid :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi szépen, ha fotózhatom is, mindenképp.:)

    VálaszTörlés