2012. március 26., hétfő

Nehézségek

Szilvivel fél napot kínlódtunk a futárszolgálat által hozott óriási doboz modemnek és tartozékainak kicserélésével. Én nem ragaszkodtam volna hozzá, de mivel lejárófélben volt a hűségem, ilyenkor mindig felhívnak és írásbeli szerződésben rábeszélnek valamire (Fiber Power 30-ról 50-re való áttérés), ami természetesen szerintük nem drágább, mint eddig...
Nem tudom, ki hogy van vele, de belém áll a frász, mikor közlik, hogy beszélgetésünkről felvétel készül. Az ember alig tudja felfogni, miről van szó... egyszerűen idegesít, még ha ez tök egyszerű módja is a szerződésvariációknak a cégek részéről.
Lehet, félreértettem, de a felajánlott lehetőségek közül ez ingyenesnek tűnt, legalábbis bennem így rögződött: futár hozza az "új modem plusz tartozékai" csomagot ingyenesen, majd ingyenesen adhatom fel a régi modemet és csatolt részeit - s maga a szolgáltatás nem kerül (sokkal) többe, mint eddig.
Lefőttünk, mire végeztünk, s közben mint állat, drukkoltunk, hogy Bencus ne ébredjen fel, míg nem végzünk, mert onnan nincs az anyjának megállás, és koncentrálni sem lehet... Nem volt olyan egyszerű azért ennyi tyúkbélen elég gyorsan eligazodni, és keresztül-kasul mindent jó helyre dugni-cserélni.
A végén elég késő este természetesen az ingyenes UPC-telefon helyett mobilról kellett a szolgáltatót hívni, hogy regisztrálják a modemet, mert amit kiírt, mikor bementem volna MF-ra, onnan nem lehetett továbbjutni.
Annyira röhejes ez az "UPC-re ingyenes telefon". Hiszen, ha probléma van a modem körül, minimum a telefon sem működik! S mire a mobilon a gépi hangra végignyomkodom a gombokat és meglelem a megfelelő élő embert, arra, közlik, 15 percet kell várni. S ezt bemondják minimum percenként, közben meg az ügyfél megnyugtatására zenét sugároznak. (Déja-vu érzésem volt, a kardiológiára is így kell bejelentkezni, órák hosszáig... csak ott az a különbség, hogy az ember általában tényleg választhatja a vonalas telefont.)
Az élő ember végighallgatja a problémám, az adataim, az eseményt, a szerződést, nem szakít félbe, nem is kérdez. A legvégén azonban közli, hogy átkapcsol egy másik emberhez. Ahol a gépi hang dettó percenként közli, hogy az ügyfelessel történő beszélgetésig újabb 15 percet kell várakoznom... s ezután lásd minden ugyanúgy, mint a fent leírtak.
Komoly aggódás, hogy lejár a mobilkártyám. Mint kiderült, nem hiába. Mire a második úriemberrel közös erővel a telefon két végén regisztráltuk a modemet, addigra 290 Ft maradt a kártyámon. Bravó.
De örültem, mert hurrá, van telefon, s még hurrább, hogy net is lett!
A régi modemet és tartozékait meg rakjam szabványdobozba, melyet ingyen feladhatok postán. Másnap ez meg is történt. Választhattam volna azt, hogy hús-vér szerelő jöjjön ki, talán jobban jártunk volna, csak azt a 3000-valamennyit is meg akartam spórolni - hiszen ez, amit választottunk, ingyenes! Ehelyett ráment a délutánunk, plusz ugyanannyi lebeszélhetőség a kártyámról, mintha egy hozzáértő szerelő seperc alatt, tudva, mit csinál, átszereli a cuccost és el is viszi a felesleget. De nem, mert Manóka takarékos. Másnap kínlódhattam a dobozolással, kitömtem papírokkal, hogy ne zörögjön-csörömpöljön a dobozban a sok vas- és kábeldarab, majd araszolhattam a hatalmas dobozzal a postán félóráig, ahol elég érdekesen nézett rám a postás hölgy, sokáig nézte a dobozt, de a végén elfogadta, hogy ingyenes a feladás.
És valamiért néhány tévécsatornánk is elromlott... sokszor átnéztük, átsimogattuk, megszorítgattuk a tyúkbeleket, ahol kell, mégsem jó néhány csatorna. Én nem nézek tévét ugyan, de akkor is...! Szilviék igen.

Kicsit enélkül is sokkal több lett a fizetnivalóm, mint gondoltam volna.
Az éves elszámolásnál 12 ezerrel több lett a villany az alap 12 ezernél; az UPC az ingyenes modemcsere miatt - még ha sk. szereltük is Szilvivel - 3 ezerrel több lett számlázva (de ezek szerint biztos én értettem félre az ingyenességet, tehát mintha mégiscsak kifizettük volna a szerelődíjat, plusz még a sok kínlódás a saját időből, plusz még egyszer annyi telefonra!); a hidegvíz-számlára egy helyett (kéthavonta jön) annyit fizettem, mintha három jött volna, tehát 5 ezerrel több lett, mint szokott; emelték rendesen a közös költséget, a biztosítást; az adóbevallásom csupán amiatt, hogy a végkielégítésből - mi sem természetesebb, ezt a könyvelői eltolást ott már jól megszoktam anno, szinte vártam is és féltem tőle! - nem jól csinálták meg tavaly a levonást, így ez is most párszáz híján 20 ezer befizetnivalót kíván - most perpillanat ennyi plusz jut eszembe, de már ez is 46 ezer többlet a megszokott 60-65 ezer havi befizetnivaló fölött.
S oldjam meg 32 465 Ft havi járandóságból - ehhez képest szinte tökmindegy, hogy a megszokottat fizetem-e tök egyedül, vagy még pluszban 46 ezret - á, kit érdekel! Az nem hinném, hogy átélné ezt a fajta kiszolgáltatottságot, aki mellett bármilyen jövedelmű társ áll, vagy kellő fedezetű szülők, illetve jól jövedelmező munkája van, netán eltartják.
Egyedüli lakás- és mindenegyéb-fenntartóként azonban én valóban elmondhatom, hogy hihetetlen, hogy még élek, és ezen, megvallom, néha őszintén elcsodálkozom. Pedig most kell vennem macskakaját és almot, valamint a gyógyszereimet is meg kéne venni... a kaja már nem is lényeges; rucika - az meg mi?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése