Téli fotózás

Nagyon szeretem fotózni a természetet, különböző évszakokban, más-más időjárási tényezőkkel, mint ahogy az égi jelenségeket, felhőket, vihart is. Néha azzal reagálják le, hogy oké, de unják a hideget és jöhetne már a tavasz... Félreértés elkerülése végett nem a hozsannázást hiányolom, francokat; csak éppen nem az időjárás vagy évszak egyéni utálata vagy imádata van akkor épp porondon.

Jó. Nincs hozzáfűznivalóm az egyéni hőérzethez, de én nem erről beszélek, és nem is azért mutatok fotókat (behelyettesíthető rajzzal, verssel, prózával)! Szerintem ha bárki is természeti fotókkal jön, nem az lenne a lényeg, ki milyen érzésekkel viseltetik éppen a tél, vihar, hőség iránt, mennyire utasítja azt el - mert azzal akkor éppen mintha az én fotóim lennének elutasítva. Attól, mert fotózom a telet, azt (a telet) nem én csinálom, hanem van. Nem azért fotózom a telet, hogy mindenki szeresse. És hát a nyarat is fotózom, ha éppen természetben vagyok, pedig én személy szerint szenvedek tőle. A kettőnek semmi köze egymáshoz, nekem maga a fotózás, a természet és jelenségeinek megörökítése okoznak örömet.

Ilyenkor mindig előjön az egészen gyerekkorom óta időnként érzett kirekesztettség és megértetlenség; tudom, hogy biztosan vannak így egypáran, más-más apropóból talán, de ez így van.

Például akkor is azt érzem, ha valamilyen írás megjelenésére az a reakció, hogy na, majd megnézem az újságosnál - ilyenkor szinte biztos vagyok benne, hogy pá, puszi, ezzel el is van felejtve és elintézve, ha nem úgy lenne, valami utólagos reakció legalább egyszer az életben csak lenne tán rá... hogy olvasható volt, vagy mittomén, ez vagy az a rész tetszett...

Nyilván nem kell, hogy mindenkit érdekeljen, amit csinál az ember.

Én sem vagyok persze része és elkötelezettje mindenki hobbijának, mániáinak (már akinek van), de valahogy zsigerből jön, hogy húha, ez más, mint a semmi pluszt "nem csinálás"; gratulálok és érzem a valamit: legyen az kézimunka, festés, gyöngyfűzés, korongozás, írás, sport, tűzzománcozás, faragás, macskamentés, varrás, hajléktalangondozás, kutya- vagy macskatenyésztési sikerek, szegényként elhivatott adakozás, zenélés, vagy ha mittomén, valakinek nemcsak jó hangja van, de ki tud állni pl. karaokézni - tehát bárminek az átlagon felüli produkálása iránt tiszteletet érzek.

Ha valaki bármiben bármi eredményt ér el, vagy csak amatőrként akár, de csinál valami pozitívumot - lehet tudni értékelni és azt érezni, hogy "ez igen!"; és hogy vele örüljek és pártoljam, ez érdekes, nekem speciel semmi erőfeszítésembe sem kerül. Egy percig nem merül fel bennem, hogy nem dicsérem meg, nehogy elbízza már magát... vagy nem gratulálok neki, mert attól én kevesebb leszek! Az elismerés neki sokat jelent, és objektíve is lehet tudni értékelni a dolgokat, tehát úgy reagálok, ahogy megérdemli.